Sziasztok, egy újabb Shehear cikkel jelentkezem, amiben Depresszió, Irie Maffia, Guano Apes, Alvin és a Mókusok, és NEO zenekarokról hallhattok.
A Depressziórol már sokat hallottam, főleg azt hogy mennyire zseniálisan csinálják a hangulatot, és hogy milyen jók. Ezért akartam saját bőrömön megtapasztalni, és nem csalódtam. A közönség amúgy sem unatkozott volna, mindenki nagy beleéléssel hallgatta őket, de sok játékot is kitaláltak nekünk. Például egyszerre felugrasztottak minket, ketté váltunk és egymás felé rohantunk, és végig nagyon jól éreztük magunkat. Természetesen nem volt egy gombostűnyi hely sem a Nagyszínpad közelében, ezért szerencsés lehettem hogy a színpad szélén, de a harmadik helyen állhattam. Nem tartott sokáig az örömöm, mert egy, a Hegyaljához méltó alkohol mennyiséget elfogyasztott ember kikapott egy darabot a leterített padlóból, és lengetni majd dobálni kezdte. Testi épségemet féltvén a koncert többi részét messzebbről hallgattam.
Az Irie Maffia koncertjére teljesen átalakult a közönség, megjelentek a raszta hajú fiatalok, és a színes ruházatok is. Először állva élveztem a koncertet, de aztán kiolthatatlan vágyat éreztem hogy leüljek és úgy hallgassam tovább. Ezzel viszont úgy láttam hogy egyedül vagyok, ugyanis rajtam kívül mindenki ugrálni és fejet rázni akart.
A Guano Apes-el nem lehetett betelni, a német zenekar Sandra Nasić-kal az élen igazi nagy koncertet nyomott le, én személy szerint imádtam, ahogy az a több száz másik ember is. Ugráltunk, csápoltunk, ordítottuk a refréneket. Erre a koncertre még többen gyűltünk össze, meghökkentő mennyiségű ember volt kíváncsi a befutott zenekarra. Jók is voltak, az eltelt évek alatt nem kényelmesedtek el, még mindig azt a harapós popzenét nyomták amit a tinik szerettek.
Ezután átmentünk az Alvin és a Mókusok utolsó fél óráját meghallgatni csupán kíváncsiságból, hogy vajon mit eszik ezen annyira a fiatalokból álló gyülekezet. Nagy meglepetésemre a Malátabár befogadóképességét jócskán meghaladta az összegyűlt nézősereg, még az útról is a színpadot figyelték, ahol épp Júlia nem akart a földön járni. Egyszerre terelték a fiatalokat jó irányba és pukkasztották az idősebbeket. A szövegük meglehetősen obszcén, a fellépésük ütős, a sikerük pedig osztatlan. Ezt mutatta, hogy a közönség egy emberként kiáltotta feléjük hogy a nagyszínpadon a helyük.
Húsz percel a 23.00-ás befejezés után a NEO lépett a színpadra, akik a magyar elektronikus zene különleges gyümölcsei. Erőteljes számaik egymástól különböznek, mégis mindegyikben benne van az a bizonyos különlegesség, amitől egyediek lesznek. A legjobban várt számukra, a Serial Killer -re volt a legnagyobb táncolás, a közönség tagjai most nem csak egyhangúan ugráltak és ordítottak, hanem még mellé táncoltak is, ki-ki a legjobb tudása szerint. Ezután az egész eget megvilágító villámok kezdtek cikázni az égen, és nem sokára erősen rákezdett a beígért eső. Mivel én nem voltam olyan helyzetben, hogy behúzódhattam volna a fedett részbe, ezért beszaladtam gyorsan a VIP sátor teteje alá, aztán egy pillanatra elment az áram, és az egész tábor pár percre sötétségbe borult.
Nekem ez a harmadik nap volt eddig az egyik legjobb, ezen tudtam a legtöbbet ugrálni, nem csoda hát, hogy amikor visszatértünk a sátrunkba, letörölhetetlen mosoly ült az arcomon.
