Az idei Heidenfest fellépői külön-külön már mind jártak nálunk de így együtt még bombasztikusabbak voltak. Ezen az estén a folk metal tarolt és mindent vitt a zsúfolásig megtelt Club202 színpadán.
Nem gondoltam volna hogy egy teljesen közönséges október végi csütörtökön fél 6-kor ennyien jönnek el nyitásra. A bő fél órás elhelyezkedés és persze a kötelező sör után körbenézve azt láttam hogy a nézőtér háromnegyede megtelt. Jobban belegondolva persze egyértelmű lett miért is a siker, a jegyár olyan alacsony volt hogy az már szinte ingyen van. 6500 Forintért lehet megnézni a folk/pagan metal legjobb 6 együttesét a elosztva azt jelenti mindössze 1000 Forint egy fellépő! Ennyit bőven megért és mint később kiderül mindegyikük hozta a formáját.
Elsőként a Skálmöld lépett fel, bevalom még nem hallottam róluk de az első szám után leesett az állam. Inkább dallamosabb metal zenének mondanám amit műveltek, néhány dalban volt csak fellelhető valamilyen enyhe folk beütés. Ketten is énekeltek a csapatból, a hivatalos énekesen felül a gitáron játszó félmeztelen Baldur Ragnarsson (hűmicsoda jó pasi-mondta mellettem egy lány) is beszállt. Együtt sem tettek ki egy egészet, szerintem csapnivaló volt amit műveltek, a mérleg nyelvét a másik gitáros fantasztikus szólói billentették helyre. Említsük meg a nevét mert érdemes, Þráinn Árni Baldvinsson a becsületes neve. Érdemes figyelni rá mert amit ma előadott annak minden hangjegye arany volt, az biztos hogy fogunk még róla hallani.
A Trollfest már sokkal inkább volt népies és ezt Trollmannen az énekesük úgy adta tudtunkra hogy fának öltözve jött be. Alul gyökerekkel, felül ágakkal, és egy hatalmas odvas lyukon keresztül énekelt kifele. Ekkorra már teljesen megtelt a nézőtér pedig még csak a 7 óra volt. Visszatérve rájuk az este legnagyobb meglepetései voltak, sosem gondoltam volna hogy szaxofonnal és tangóharmonikával micsoda jó metalt lehet játszani. Tökéletesen beleillettek ezek a zeneszerszámok a hangzásvilágukba és bármilyen furcsán is hangzik de a szaxofon szóló alatt dübörgő folk ritmusok és a fejüket rázó rettenetesen kifestett zenészek így együtt egy kerek egészet alkottak. Senki sem lógott ki a képből én meg csak álltam és kerestem a leesett állam hogy mindez akkor hogy is van. Utolsó számukat az ujra színpadra hívott Skálmöld csapatával közösen énekelték, látszott hogy barátok és még jól is érezték egymással magukat.
Először jártak magyarországon de ilyen bemutatkozás után szívesen látjuk őket akármikor felénk jönnek. A legnagyobb sikert pedig mi mással mint a Der JegerMeister nevű számmal aratták aminek a végén persze kaptak is egy kupicával a színpadon. Egészségükre és jöjjenek vissza minél hamarabb!
Az Arkona egy érdekes csapat, oroszok lévén a szláv népi világból merítik az ötleteiket és saját nyelvükön is énekelnek. Mindez így együtt még nem sokat mond de énekesnőjük, Masha "Scream" törékenysége ellenére olyan hihetetlen hanggal rendelkezik hogy azzal képes levenni a lábáról mindenkit. Amikor feljön a színpadra egy aranyos vékony lány aki mosolyog a lent állókra aztán egy pillanat alatt átváltozik hörgő démonná aki fel akar falni mindenkit. Bőrruhában, a nyaka köré egy igazi lenyúzott farkasbőrt kanyarítva énekelte végig azt a háromnegyed órát ami a mai estén nekik jutott. Néha dobolt is egy hatalmas bőrdobon, a közönséget hergelte de egyértelműen ő uralta a színpadot. Miután elült a megdöbbenésem akkor kezdtem el úgy érezni hogy ez egy tökéletes fellépés, tökéletes színpadon, teljesen profi munka. Viszont nem volt benne az a plusz ami az előző két csapatot jellemezte, jobban megnézve elég fáradtnak tűntek. Összességében a mérlegük mégis pozitív és ezt rajtam kívül a tomboló nézőtér is így érezte.
Alestorm, egyik kedvencem a könnyen énekelhető (gyk.: pár sör után is megjegyezhető dallamokkal bíró) együttesek közül. Nem is hiszem hogy nevüket hallva ne lenne olyan folk metal kedvelő akinek nem ugrana be a Wolves of the Sea vagy a Shipwrecked címe. Vidáman dalolászva sokkal jobban telik az este és ezt ők most alaposan bebizonyították. Száz és száz (olajozott) torok énekelte velük a refréneket és az énekes Christopher Bowes még buzdította is őket. Volt itt minden mint a búcsúban ahogy mondani szokták, játékszintetizátoron zenéltek, ugráltak egy hatalmas csontokkal díszített vörös kazettás zászló előtt és tomboltatták a közönséget. Egyik rajongójuk az egész jobb vállát beborító tetoválást is varratott magára amit persze alá is iratot velük. Ebből is látszik hatalmas a rajongótáboruk és a maihoz hasonló jó koncertekkel ez minden nappal tovább nő.
A Turisas mára már legendává vált, 14 éves fennállásuk alatt tengernyi jó számot készítettek és mindezt élőben elképesztő lendülettel adják elő. Nem először járnak nálunk és ezt az énekes Mathias "Warlord" Nygård el is mondta persze azt is hozzátéve hogy mi vagyunk a legjobb közönség akikkel valaha találkozott. Lehet benne valami mert ezt eddig még minden fellépésén elmondta és én minden alkalommal el is hittem neki. Közlékeny kedvében volt, rengeteget mesélt a számok közben és tőle tudtam meg miért is láttam fáradtabbnak az Arkona legénységét. A Heidenfest turné a végéhez közeledik, alig pár fellépés van már csak hátra belőle és már ők is alig várják hogy pihenhessenek egy nagyot. Jót nevettünk azon is hogy minden országban helyi sört kértek és kaptak is az öltözőbe, kivéve Magyarországot ahol Heinekent vittek be nekik. Mondta is hogy csodálkozott azon egy ekkora sörivó nemzetnek mint mi nincs saját márkánk amire büszkék lehetnénk. erre a közönség elkezdte skandálni neki azt hogy „pálinka”. Sajnos ezt már nem értette és a műsornak is menni kellett tovább úgyhogy jött a The Great Escape és újbol lehetett tombolni. Utolsó számuk a Battle Metal-volt és ezután Mathias tett egy olyan igéretet amit remélem komolyan gondolt. Azt mondta hamarosan visszatérnek hozzánk és ezt őszintén remélem is mert őket mindig szívesen hallgatom.
Következett a Finntroll akik az előző együttesek minden fáradtságára rácáfoltak. olyan hihetetlen energiával játszottak mintha hónapok óta erre készültek volna és egyszerűen lesöpörtek mindenki mást a színpadról. Nem hittem volna a mai este hangulatát lehet még tovább fokozni de ők olyanok voltak mint egy ősrobbanás. Ritkán vetemedek rá de a Trollhammeren alatt végig ott tomboltam a színpad előtt. Nem lógtam ki a tömegből mert rajtam kívül még vagy 700-an csápoltak és üvöltötték velük a refréneket. Igazi bombasztikus befejezése a Heidenfestnek az ő fellépésük és ha egyedül ők lettek volna ma este már az is megérte volna a jegyárat. Csak felsőfokon tudok róluk bármit is mondani, Mathias "Vreth" Lillmåns maga volt minden éneklő trollok atyja, a folk metal finn (ugyanakkor svéd nyelven éneklő) ősi istene. A Rasputin sem marahatott ki a műsorból, ez mindig olyan fricska a metalosoknak, kikacsintás a színpadról hogy egy jót tudjunk nevetni rajtuk. Talán az a legjobb bennük hogy még saját magukat sem veszik komolyan, viccelődnek és ebbe belevonják a közönséget is.
Fáradtan de teljesen elégedetten mentem haza a Heidenfest után, ez az a buli amit nem szabad kihagyni mert évről-évre egyre jobb és színvonalasabb lesz. Telt ház volt a Club 202-ben de ekkora siker után jövőre még nagyobb helyszínt kell neki keresni mert már most akkora iránta az érdeklődés.
