A Combichrist mindíg is az indusztriál zene élharcosai közé tartozott így nagyon örülök ismét hazánkba érkezik. Nevét az emelte ki a semmiből hogy tavaly a Rammstein előzenekara volt a Sportarénában. Hozzánk a 2010-es Making Monsters lemezük szárnyán sodorta őket újra a szél.
Nem tudom sírjak vagy örüljek hogy újra láthatom őket. Egyrészt régóta kedvenceim és az olyan súlyos zenéik mint a This Shit Will Fuck You Up vagy a Get Your Body Beat ki sem lehet irtani az mp3 lejátszómról. Egyszerűen imádom a súlyos hangzásukat, a mindet maguk alá gyűrő erejüket és azt hogy ezeket a zajokat a jelenleg divatos trendekkel szembe menve ütős hangszerekkel és szintetizátorral állítják elő. Az indusztrial zene erről is szólt mindig és ők híven vitték tovább eme nemes vérvonalat.
Az érem másik oldala hogy Andy LaPlegua az együttes szellemi atyja és létrehozója 2010-ben kiadja a Making Monsters nevű albumot ami finoman fogalmazva sem éri el azt a színvonalat amit az előző négy lemez alapján várni lehetett. Erőteljes hang és élményváltozásról van szó ami remélem csak múló szeszély és pár év (no meg pár új lemez) után már csak mint egyszeri eltévelyedésként fog szerepelni a zenekar adatlapján. Nincs meg az a kohézió ami összetartaná a számokat, nem érzem hogy megragadna és magával rántana a mélybe miközben hallgatom.
Hogy miről is beszélek ? Itt egy példa, a Follow The Trail Of Blood-ot játsszák élőben és remélem ebből kiderül mire is gondolok.
A remény hal meg utoljára, ezért erősen bízom benne hogy március 7.-én az A38-on jó buli lesz és felhangzanak olyan klasszikusok is mint az Electrohead.
