A Deep Purple 4. lemezének „B” oldaláról választottam a Fool-s mely véleményem szerint az 1971-es évek egyik legelborultabb, legelvontabb szerzeménye, Ez is magán viseli a szabad világ szellemét, a hippikorszak „csak a mának élünk” jelmondatát, benne van az a lebegés amit csak (az akkor még) engedélyezett adalékanyagokkal érhet el az emberi agy.
Épp ez a szabadság, ez a semmivel sem törődés, no meg a zseniális előadás teszi jelképpé, Azt még tudni kell ezen album hatására választotta a zenei pályát sok ma már világsztárrá vált előadó, például Lars Ulrich a Metallica dobosa.
8 perc 21 másodperces dallal állunk szemben de Ted Nugent: Stranglehold-jához való hasonlósága ebben ki is merül és azt is el kell mondanom nem direkt keresem az extra hosszúságú számokat.
A Deep Purple ekkor élte fénykorát, a Ritchie Blackmore - gitár, Ian Gillan - ének, Roger Glover - bassgitár, Jon Lord - billentyűs hangszerek, Ian Paice – dob ötösfogat magasan szárnyalt minden tekintetben. Egyike voltak a leghíresebb zenekaroknak, világ körüli turnékra jártak és ontották magukból a jobbnál-jobb dalokat.
Térjünk is rá a Fools-ra aminek neve bolondokat, együgyűeket jelent. Ez a szám egy kicsit csavar a szokásos heavy metal/hard rock kezdésen és szinte lírai módon indul. A szintetizátor-dob kettősbe lágyan úszik be Ian Gillan éneke mikor azt mondja: I'm crying I'm dying (sírok, meghalok). A hangulat fokozása egészen 1:38-ig tart amikor egy robbanásszerű gitár riff helyrebillenti az egyensúlyt. A hangszerek szépen adják egymásnak a vezetést, egy normálisabb rock számhoz hasonlóan. Szépen, ütemesen van a dobra felfűzve minden és meg is marad minden így egészen 3:43-ig amikor egy kis átvezetéssel 4:00-nál kezdődik a merülés. Ritchie Blackmore egy egészen különleges hangzást ér el, olyan mintha cselló lenne pedig mindezt egy torzítón keresztül gitáron adja elő. Mindez abban az időben (1971-et írunk) hihetetlen volt és megjelenésekor mind a szakma mind a közönség elképedve állt előtte. Figyeljünk arra hogy egy egyszerű dob alap van alatta mely semmi más célt nem szolgál minthogy keretbe foglalja Blackmore hangzását. Egy-egy leheletnyi Jon Lord szintetizátor effekt van alatta, néha meg-meg érint egy billentyűt inkább csak díszítésként. Nincs túl cifrázva a szerkezet de ez benne a zseniális, ezt a hangjegy mennyiséget magába tudja szívni még egy elkábult agy is és a visszhangjaitól csak még inkább alantabb merül. Nem kétséges mindezt nem józan ítélőképességű hallgatóságnak szánták bár tény, hogy így hallgatva is élvezhető.
6:27-ig tart a mélyrepülés, azaz majdnem két és fél percig. Ezután az elején hallott dallamvilághoz térnek vissza egészen 7:20-ig ahol egy nagyon jó kis szólót hallhatunk. A végén pedig Blackmore egy lefutó, kitartott hanggal búcsúzik.
Hát ez volt a Fools amit én a magam részéről minden idők egyik legjobb rock/pszichedelikus számának tartok.
Hallgassátok szeretettel, és ahogy már mondtam a teljes átéléshez akár egymás után 4-5-6 vagy még többször is engedjétek át magatokon a Deep Purple ezen klasszikusát.
A dal szövege:
I'm crying I'm dying
I can see what's wrong with me
It's in my head
I can see what's gonna be
As I lie in my bed
Man is not my brotherhood
I am of the dead
I died as I lived as I loved and was born
On some distant hill
The reasons to hide were the reasons I cried
Fools pass laughing still
There can be bad blood in all and I can see
It's in my brain
You don't know the pain I feel
As I must live again
Rocks and stones can't bruise my soul but
Tears will leave a stain
They smile to themselves as they lay down my head
On some distant hill
The blind and the child sweep a tear from their eye
Fools smile as they kill
I got my own way to go and now I want
To take your minds
I believe if you could see
The blood between the lines
I believe that you could be
A better kind
Please lead the way so the unborn can play
On some greener hill
Laugh as the flames eat their burning remains
Fools die laughing still
