Egy sorozat első darabját teszem közszemlére melyben minden hét első napján bemutatok egy olyan dalt melyet érdemes kiásni a régmúltból és újból meghallgatni.
A zenék között lesznek olyanok melyeket rég elfeledni gondoltunk de olyanok is melyek megjelenésükkor nem kaptak elég elismerést és gyorsan elsüllyedtek. Azonban mindre jellemző hogy fantasztikus hangulatúak és az idők múlásával sem veszett ki belőlük az a bizonyos isteni szikra, még most is hátborzongatóan jólesik őket hallgatni. A zsenialitás és a profizmus oly keverékei melyek kiállták az idők próbáját és az hogy nem hallunk felőlük csak amiatt van mert a mainstream médiának már nem áll érdekében előszedni őket.
Még egy apró jó tanács mielőtt a mai zenét megmutatnám. Próbáljátok úgy hallgatni őket mint ahogy az ínyenc egy évszázados jó bort ízlelget. Lassan haladjatok vele előre, hallgassátok meg másodszor, harmadszor és tizedszer is. Ássatok le a mélyükre, lássátok meg hogyan épülnek fel a dallamok és hogy alakul ki maga a zene. Miként fonódnak benne össze a dob, gitár, billentyűs hangszer hangjai, hogyan olvadnak össze vagy válnak szét. Mi vezeti a ritmust és kinek adja át és legfőképpen mi magának a dalnak a mondandója. Ha valaki meg tud 5-ször hallgatni egy számot egymás után és nem unja meg az már kezdi sejteni a mélységeit és az aki 20-szor az már igazán szakértőnek számít.
Kezdődjék első dalunk bemutatója, és ez a Ted Nugent: Stranglehold-ja.
Ted Nugent első lemezének nyitószáma melyet 1975-ben adott ki. Álljunk meg ennél az évszámnál egy pillanatra mert oly régi hogy nagyon kevesen sejtik abban az időben mi történt. Egy kis balkáni országban, Magyarországon még javában dúlt a szocializmus, ilyen lázító zenéket csak a legnagyobb titokban lehetett becsempészni a határon és lefüggönyözött szobákban lehetett csak hallgatni különben azonnal elkobozták és a tulajdonosát szigorúan megbüntették.
Közben a nagyvilágban éppen véget ért a hippi korszak, a punk nyitogatta szárnyait, ekkor erősödött meg a Ramones, Sex Pistols, The Damned és a The Clash is hogy maguk alá gyűrjenek minden más zenei irányt. De hogy szelídebb műfejt is említsek, a Queen megjelenteti a Bohemian Rhapsody nevű lemezét mely 9 hétig vezeti Anglia slágerlistáját.
A drogok, kábítószerek még szabadon hozzáférhetőek voltak, a zenészek éltek is velük rendesen, buli előtt/után vagy zeneszerzéskor gyakran nyúltak hozzájuk.
Ebben a világban robbant egy nagyot Ted Nugent Stranglehold-ja melyet most be is fogok mutatni.
A címe szorongatást, marokban tartást jelent de bizonyos szókapcsolatban korlátozást is.
Nem egy könnyű darab, 8 perc 22 másodperces hosszával majdnem a duplája a megszokott slágereknek de minden hangja aranyat ér. Egy nagyszerű gitár bevezetővel kezd melyhez a 20. másodpercnél csatlakozik a dob. Az akkordok maradnak, szépen viszik előre a számot melyre a 39. másodpercnél kezdődik az ének.
A dalszöveg nem túl bonyolult pokoli mélységeket és mennyei magasságokat nem kereshetünk benne. Érdekesség hogy manapság Ted Nugent kábítószer ellenességéről híres de ezek a sorok elég kétértelműek:
Sometimes you wanna start higher
And sometimes you gotta start low
„néha magasabban akarsz kezdeni
és néha lejjebb indulsz”
A dob egy szimpla alapot üt 1 percig, ott egy kisebb szóló következik aztán minden visszaáll az eredeti ritmusra. 1:47-nél ismét egy kisebb szóló következik de 2:10-nél kiteljesedik és a hosszan kitartott gitárhanggal elkezd alászállni a mélybe. Innentől kezd érdekessé válni a dolog, teljesen pszichedelikus jellege lesz a számnak. Érdemes figyelni, hogy a basszus és a dob nagyon szépen vezeti az egészet és erre épül fel a gitárszólókból és effektekből összeálló szóló rész. Elképesztő technikai tudással rakja egymás mellé ezeket a dallamrészeket Ted Nugent és 5:00-nál még képes csavarni rajta egyet. Van benne „sima” gitárszóló, elnyújtott effektek és bizony néha emlékeztet Santana stílusára is. Teljesen bele lehet felejtkezni, az idő szinte megáll miközben ez a rész megy.
6:00-nál jön egy gyorsabb darab melynél visszatér az ének és a nyugodt, kiegyensúlyozott hang még bizarabbá teszi ezt.
6:55-nél elkezdődik a visszaszámlálás, C'mon, c'mon, c'mon, c'mon baby... mely a Come on rövidítése. Szépen felépített biztatás, lassan emelkedő hangnemben és ütemben, példaképe lehetne minden későbbi zenésznek.
7:47-nél még a szám elején hallott gitár akkord egy módosított verzióját lejátssza aztán egy minden hangszert megszólaltató végjátékkal lezárja a számot.
Huhh, csak ennyit mondhatok, beleborzongok minden alkalommal mikor meghallom. Szerintem a rock történelem egyik legjobb alkotása ez a közel 8 és fél perces gyöngyszem melyet minden igazi rockernek ismernie kell.
A dal szövege:
Here I come again now, baby
Like a dog in heat
Tell it's me by the clamor now, baby
I like to tear up the street
And I been smokin' for so long
Ya know I'm here to stay
Got you in a stranglehold, baby
You best get outta the way
Road I cruise is a bitch now baby
But no, you can't turn me round
And if a house gets in my way, baby
Ya know I'm tearing it down
You ran the night that you left me
You put me in my place
I got you in a stranglehold, baby
Then I crushed your face.
Sometimes you wanna start higher
And sometimes you gotta start low
Some people think they gonna die someday
I got news, ya never got to go
C'mon, c'mon up...
C'mon, c'mon, c'mon, c'mon baby
C'mon, c'mon, c'mon, c'mon up
C'mon, c'mon, c'mon, c'mon baby
C'mon, c'mon, c'mon
Road I cruise is a bitch now
Ya know ya can't turn me round
And if a house gets in my way
Ya know I'm burnin' it down
Ya ran the night that you left me
You put me in my place
I got you in a stranglehold, baby
Then I crushed your face.
