Ingyenes koncert volt a Dürer kertben, és már előre szólok hogy hatalmas buli volt így aki kihagyta utólag roppant módon elszomorodhat. A hazai rockélet legjobb fiatal csapata és egy roppant különös lény is fellépett aki képes volt arra hogy minden külsőségén felülemelkedve csak a zenéjére koncentráljunk. Kellemes szeptemberi idő, amolyan nyár végi, az egyetemek még nem volt idejük agyzombivá változtatni a hallgatókat úgyhogy csupa érdeklődő és csillogó szemű koncertlátogató gyűlt ma este össze a Dürer Kertben. Meg is telt szépen a nagyterem és vártuk hogy mi fog történni a színpadon. Elsőként az Apey & The Pea lépett fel, kellemesek voltak, nyomokban zenét is tartalmazó előadásukkal. Többször is elsütötték azt a poént hogy ők az utánuk következő Grand Mexican Warlock de senki sem dőlt be nekik. Mondjuk nem sirattam meg őket mikor lementek mert azért ennél jobban kimunkált produkció kell ahhoz hogy utólag is emlékezzek rájuk. Jött az a brigád akiket már a SZIN-en is láttam és már akkor is azt gondoltam van bennük valami. Ők a Grand Mexican Warlock és énekesükkel Bodóczy Zoltánnal csináltam akkor egy interjút. Ahogy most is elkezdtek zenélni fokról-fokra, hangjegyről-hangjegyre győztek meg hogy megvan bennük az a bizonyos plusz amit tehetségnek hívnak és Magyarországon ritkaságnak számít. A zenéjük szépen felépített, kidolgozott, minden hang és minden akkor ott van ahol lennie kell. Sokra viszik még, ezt én már most látom és remélem ők sem hagyják abba a karrierjük építését. Érdemes felsorolni a setlistet, csak azért hogy akit érdekel az meghallgathassa őket a youtube-on. Aeons, Balatonsize, Sátánfank, Sátán2, Drogfüggő, Serpentine, Odabaszás, Pfujdejó, Berta. Egész szép rajongótáboruk alakult ki, most is jó páran voltak akik különválva a tömegből élvezték a zenéjüket. Van Zoliban egy jó adag Doors löket, Jim Morrison legszebb éveire emlékeztető bedrogozott mozgására emlékezet ahogy őrült keringő dervisként tombol a színpadon. Ugyanaz a hipnotikus erő árad belőle is és képes arra hogy magával rántson minket is a zene örvényébe, le egészen az aljáig ahonnét csak levegőt kapkodva jöhetünk vissza a felszínre. Azt szeretem bennük hogy mindig van idejük bolondozásra, beszélgetésre a hallgatósággal és ha valami eszükbe jut valami marhaság akkor azt meg is mondják azonnal. Másnap vissza emlékezve viszont csak jó dolgok jutnak róluk eszünkbe, a lendület és az energia amit sugároztak. Amennyiben ők lettek volna a főzenekar már akkor is megérte volna elmenni. Pedig Keith Caputo is készülődött a színfalak mögött, festette a körmét és lakkozta a haját. Nem tévedés, a Life Of Agony alapítója és énekese körülbelül fél éve elhatározta hogy a továbbiakban nőként éli életét. Egyéni szocproblem ahogy Magyarországon mondanánk és izgulni csak azért lehet hogy a jól ismert számokat vajon ugyanúgy adja elő vagy megpróbálja őket nőiesíteni. Szerencsére azért a józan esze nem ment el és bárhogyan nézzen ki, nyilatkozzon vagy viseljen a dalok ugyanazok maradtak. Sem hanghordozásban sem egyéb módon nem változtatott rajtuk, és az így jó ahogy van. Azt gondolom a Home jó volt kezdésnek mert az egyik legnagyobb slágerének tartom és ebben megerősített a mostanra szépen felduzzadt tömeg tapsa is. Nem mondom hogy telt ház volt de jó sokan voltunk a nagyteremben ami olyan 500 fő körüli létszámot jelent. Én mondjuk nagyon szeretem a Honeycomb-ot amit sajnos nem játszott de annyi jó számot kaptam cserébe hogy csak kapkodtam a fejem. Volt természetesen Selfish bár ezzel lehet lelövöm a poént mert zárószám volt de ez a másik kedvencem és nem bírtam ki a cikk végéig. Úgy látszik egyezik az ízlésem másokkal mert a Songbird vagy a lassabb Alaska is nagy tapsot kapott. Nagyon kellemes örömzene volt ez aminek minden dallamát jólesett hallani és elmerülve benne élvezni. Szinte átmosta az embert, kiűzött belőle minden gondot és bánatot, csak jó érzést és kellemes gondolatokat hátrahagyva. Nem kétséges hogy megérte elmenni rá így hogy ingyenes volt de ha fizetni kellett volna akkor is azt mondanám hogy megérte az árát. A Grand Mexican Warlock Magyarország egyik legjobb feltörekvő zenekara, Keith Caputo pedig azután hogy zenekarával világhírű lett most egyedül is a csúcsokat ostromolja. Ők ketten olyanok voltak mint két finom bor melyek ízei összekeveredve még jobban kihozzák rejtett zamataikat. Biztos vagyok benne hogy napokkal később is eszembe jutnak majd és sikerül mosolyt csalniuk az arcomra. Azannya értékelés: Apey & The Pea: 2/10 Grand Mexican Warlock: 10/10 Keith Caputo: 9/10 Keith Caputo setlist: Home Dew Drop Razz Identify December Lamb My Mind Honeycomb Monkey Angry Tree Songbird Alaska Selfish
