Megvan, rájöttem hogy miért is van a világon a SZIN! Kicsit sokáig tartott de a zen állapotom segített helyretenni a dolgokat.
Van ugyebár a SZIN2011 Szegeden, tengernyi fellépővel, becsült 50.000 látogatóval, meleggel, medencével, árusokkal meg minden ilyenkor szokásos dologgal.
De mindez NEM ERRŐL SZÓL!
Nem hiszem hogy bárki is azért jönne le ide hogy megnézzen egy EDDA Beatrice, PASO, 30Y vagy ehhez hasonló minden fesztiválom ott lévő bandát. A népek azért gyűlnek ide hogy BULIZZANAK egy utolsót mielőtt a jövő héten elkezdődne az iskola. Mindezen megvilágosodásra akkor jöttem rá mikor délután körbe-körbe ballagtam a szinte üres nézőterek előtt játszó zenekarok között. Még a mai "főzenekarként" fellépő Diana King előadására is csak pár ezren voltak kiváncsiak amin meglepődtem (részletek később...) de ez is segített hogy végül a fenti megállapítást megtegyem. Ami a végső csapást mérte az összes fellépőre az az hogy a népek éjfél után kezdenek aktívak lenni. És nem is akárhogyan mert hajnalig egy tűt sem lehet leejteni egyetlen szórakozóhelyen sem, sőt az utakon is akkora a tolongás hogy járni is alig lehet. Persze lehet magyarázni hogy nappal meleg van meg hogy ki kell aludni a másnaposságot de ez meg ott bukik meg hogy az összes medence dugig tele van boldogan fröcskölő népekkel.
Szóval itt a megoldás, megtaláltam, rájöttem mi és miért történik. Sikerességem miatt lehet holnap a világbékén fogok gondolkodni vagy valami más ehhez fogható nagy eszmén. Persze előbb órákig áztatom magam valamelyik medencében és boldogan iszom a hideg csapolt söröm...
Azért lássunk pár koncertet mert volt olyan ami vagy útba esett vagy direkt csoszogtam el odáig a rekkenő porban.
Elsőként a Beatlösz került elém, lehet találgatni kiknek a tribute zenekara, a jó megfejtést bemondó új kérdést húzhat :-)
Nem volt rossz, de jó sem, olyan szódával elmegy tipusú főleg miután pár hete maga Ringo Starr adta elő nekem a Beatles repertoárját és nála hűbben azért senki sem tudja előadni ezeket a számokat. Viszont ahogy ott meresztettem a... szemem a gitárosi poszton nem mást láttam mint a tegnapi Easy DC (ACDC tribute, csak a GYK.) énekesét. Azért ez nem semmi műfaji keveredés, vigyorogtam is rajta erősen bár én is kedvelem a jó zenéket a komolytól egészen a hardcore-ig.
Az utánuk következő Metallicum még sekélyesebb volt nekem úgyhogy becserkésztem az első söröm a közeli árustól. Erősen küzdött bennem a vágy hogy a Dalriadát hallgassam meg vagy az Anna and The Barbies-t de végül az utóbbi győzőtt. Segített a küzdelemben hogy a sátram a Pepsi színpadnál van és tisztán hallottam a hangolás alatt hogy a Dalriada ma nincs csúcsformában.
Az Anna and The Barbies viszont egyszerűen kirobbanó volt, nálam az idei év legjobb koncertjét nyomták le. Én bírom Pásztor Anna közvetlen, erősen kihívó modorát és szeretem is mikor a színpadon nem egy sótlan énekes áll hanem megmozgatja a közönséget. A hab a tortán mikor Naked rockandroll számnál az egyik pasi letolta a nadrágját és a közönségben lévő Annához dörgölőzött aki nemhogy eltolta volna (vagy visítva elszalad mind a magyar popélet celebjeinek java tette volna) de még pajzánkodott is vele. Hát ez fantasztikus volt, mondhatni minden pénzt megért.
Utána következett a Turbo akiket magamban leginkább egy magyar Led Zeppelinhez szoktam hasonlítani akik még nincsenek olyan szinten de már közel vannak hozzá.
Jött a Fish!, a bulibanda az egyszerű és könnyen megjegyezhető szövegekkel és a közönség hergeléssel. Nagyon jól működnek élőben, köszönhető ez nemcsak az előttük fellépőknek de a saját zenéjük erejének is. Teljesen tele volt a Malátabár és meg is értem őket mert ilyennek kell lennie egy nyári bulinak.
Rockandrollos vonalom régi kedvencem a Mystery Gang, még évekkel ezelőtt a ZZ TOP előtt láttam őket a Sportarénában és egyből a szívembe zártam is őket. Most sem csalódtam, új dalokat nem hallottam tőlük de amit csináltak az hatalmas volt. Elképesztő az a változás amit akkor látni mikor hátul csöndesen üldögélnek a backstage-ben majd mikor felmennek a színpadra egyből más ember lesz belőlük. A mai nap koncertje amit csináltak, kár is több szót vesztegetni rá, gyertek el a legközelebbi fellépésükre és nézzétek meg őket élőben.
Átugrottam Diana King fellépésére is de bevallom nem sokat időztem ott. Szép volt, jó volt, hozta a saját profi formáját de ennél semmi többet. Mondjuk engem zavart hogy a színpadon mindenki a legszebb fellépő ruháját vette fel, Diana King pedig egy mackó felsőben énekelt. Azért ennél többet vártam.
Koncertek után következett a már megszokott rutin, fürdés átöltözés és irány az éjszaka :-)
Az ATC Silent Party Stage ma este nagyon jó volt, a pontot most a zöld sávon játszó DJ nyerte. Hozzájárult ehhez hogy eljátszotta az egyik kedvenc számom remixét is, a Personal Jesust aminél külön kipróbáltam hogy viselkedik a közönség. Levettem a fejemről a fülhallgatót és azt hallottam hogy teli torokból üvölti mindenki az amúgy csendes medencében hogy: Reach Out and Touch Faith! :-D
Az AXE standján egy rövidet időztem, csobbantam is egyet az előtte lévő medencében és elhatároztam ha vége a fesztiválnak azt is összecsomagolom hogy otthon is legyen mivel lehűtenem magam.
Ma a végső állomás a Jager Bar volt, iszonyat embertömeggel és még annál is jobb zenékkel. Shehearral hajnali 4-ig bírtuk a gyűrődést utána annyira kiakadtunk a fáradtságtól hogy alig bírtuk magunkat hazavonszolni. Még elalvás előtt kicsit szomorúak voltunk hogy már csak az utolsó nap van hátra de aztán megbékéltünk azzal hogy majd az emlékek segítenek átvészelni a hidegebb napokat.
