Tikkadt szöcskenyájként vonszoltuk magunkat a SZIN 2. napján és erről főleg az időjárás tehet. Ma volt az idei év legmelegebb napja, 37 fokot jósoltak de ez napon felmegy a sokszorosára is.
A sátrunkban 50 fok felett volt a hőmérséklet és még a sajtókonténer légkondija sem bírta a gyűrődés, langyos levegőnél többet nem bírt kipréselni magából. Hektoliterszám fogyott a sör, a medencék színültig tele voltak a gutaütés szélén álló fesztiválozókkal. Ígérték hogy nem lesz por és speciális oldattal fogják locsolgatni a földet de erről az semmit nem tudott és vígan porzott a sátrak között. A jó az hogy az utakon állandóan jártak a locsolókocsik így boldogan lehetett a sárban tapicskolni. Az idő ellenére több rosszat nem tudok mondani, a sör olcsó, hideg és finom (390 a korsó és 410 a dobozon ami messze vállalható), a biztonságiak kedvesek és segítőkészek, rengeteg rendőr van akiknek már a jelenléte is lecsillapítja vagy meggátolja a renitenskedőket. Rengeteg mindenféle program van amiken jókat lehet szórakozni bár a WWF akciói nekem erőszakosak. Mi értelem annak hogy teledobálják a medencét pet palackokkal aztán azt mondani ha nem játszunk a játékukban akkor ez így is marad, ez elég nagy marhaság még ha jót is akarnak vele.
Lássuk azonban a lényeget, mert egy fesztivál arról szól hogy dübörög a zene és ez jó nekünk mert ezért jöttünk ide.
A magam részéről egy mérsékelt lelkesedésű Maszkura és a Tücsökrajt néztem, A nagy melegben teljesen lila fejjel játszottak a Pepsi nagyszínpadon a legrosszabb időben, délután 4 órás kezdéssel. Amennyiben azt mondom nem voltunk sokan nem túlzok, gyenge félházas tömeg volt aki kiment megnézni őket, viszont legalább hardcore rajongók voltak. Közösen énekelték a dalokat, táncoltak rá és minden külön bíztatás nélkül is jól érezték magukat.
Jólesne azt írnom hogy utána szelíden átlibbentem a Borsodi Malátabárba az Easy DC koncertjére de ahogy kiértem a fák közül majd a guta ütött meg így inkább szélütött vánszorgásra hasonlított a járáson nem büszke léptű járásra. Nem is értem oda az elejére viszont ott a sátor alatt már újra erőre kaptam. Nagyon jól játszottak, erősen és energikusan, az ujjuk köré csavarták a közönséget. Volt csápolás meg táncolás is még ha néha kicsit kilógott hogy ők "csak" egy tribute zenekar ennek megfelelő zenei tudással. A Hells,Bells-nek nagyon örültem, örök és kihagyhatatlan darab de azért fájt a szívem hogy egy Thunderstruck-ot már nem tudtak beilleszteni a műsorba.
Ha már ott voltam nem mentem sehova, megnéztem a Nemjucit is. Első alkalommal mikor hallottam őket még nem fűzött hozzájuk semmilyen érzelem, kívülről figyeltem mit csinálnak. Aztán ahogy egyre többet láttam őket elkezdett magával ragadni a Nemjuciból származó lendület. Nem lehet nem észrevenni őt a színpadon, ha felmegy akkor oda is teszi magát, nem sajnálja a hangját kiereszteni. Mára egészen megkedveltem őket, az biztos hogy a magyar zenei élet egyik erős résztvevői. Aki nem hiszi az menjen el egyszer egy koncertjükre és meglátja miről beszélek.
Az esti főétkezés után rákészültem a Simple Plan helyett érkező amerikai Wheatus-ra akiket pár héttel ezelőtt kellett hirtelen beszervezni. Kiterítem a kártyáimat, nem ismertem őket és legnagyobb slágerüket a Teenage dirty bag címűről sem hallottam soha életemben. Viszont úgy gondoltam ide egy kellemes tinis zenekar illik, könnyű nyári slágerekkel, jó hangulattal és hangulatos zenével.
A szervezőket dicséri hogy pont ezt kaptam, dallamosan dúdolható egyszeri slágereket és könnyű testmozgással letudható számokat. Erősen meg volt illetődve a zenekar, az énekesen látszott hogy nincs ahhoz szokva hogy egy fesztivál esti főzenekaraként zenéljenek de gond nélkül sikerült letudniuk a fellépést. Nem voltak sokan, itt is a bő félház volt jellemző de aki ott volt az az első szóra hajlandó volt ugrálni és integetni a kezével ahogy a zenekar megkérte.
Még a vége előtt döbbentem rá hogy a Pepsi nagyszínpadon kedvencem a Russkaja lép fel így a tőlem telhető leggyorsabb poroszkálással átvánszorogtam hozzájuk. Orosz népzenei ritmusok, orosz énekkel és a jellegzetes orosz gondolkodásmód. Vodka hegyek, csasztuska, Pravda és minden olyan motívum előfordult náluk ami eltéveszthetetlenné teszi származásukat. Mindez kiegészítve modern hangzással és egy gyönyörű hegedűslánnyal, ez az ami bombasztikussá teszi őket. Tetszett, sőt egyenesen rajongtam értük és a Wheatus iránt érzett szimpátiám egy pillanat alatt foszlott szét a Russkaja zenéjének hallatán. Az biztos ha valahol még játszanak nincs az a pénz amiért nem őket fogom választani, akárki más is legyen az ellenfél.
Mikor ennek is vége volt következett az éjszakai élet, az ATC Silent Party Stage most nem vonzott annyira, a kék DJ ma nem volt a helyzet magaslatán így maradt az AXE standja. Hajnali 2 körül lehűtöttem magam a medencében egy kiadós fürdéssel aztán 3 után már húztam is magamra a takarót. Lehet öregszem hogy csak eddig bírom? Semmi baj mert van még 2 napom a tombolásra amit ki is fogok használni :-)
