Eljött a harmadik nap is és annyi minden történik hogy lehetetlen mindenről írni. Én most a Dalriadát választottam mert a magyar népzene mindíg is a gyengém volt.

Folk metal az isten! Kiabálták mögöttem a tömegben és van benne valami meg kell hagyni. Magyarországon ilyen zenét játszani biztos befutó, külön tehetség kell ahhoz hogy ekkora háttérrel valaki ne legyen sikeres. Kell egy jó hangú és csinos énekesnő, akit itt most Binder Laura képvisel, kell pár jó gitáros, dobos és képzett kísérőzenész és már lehet is kiállni a színpadra.

Hatalmas tömeg fogadta őket és ez óriási fegyvertény mert a másik színpadon az Irie Maffia kezdett neki a zenélésnek. Szerencsére nem egy hajóban eveztek így nem kellett a kardjába dőlni senkinek sem, könnyen különválasztható a két rajongótábor.

A hatodik szám után egy vendég érkezett a színpadra, Jonne Järvela (a finn Korpiklaani frontembere) személyében. Az új Dalriada albumon vendégként énekel a Leszek a Hold c. számban, de eddig nem volt a két zenekarnak lehetősége együtt fellépni, így a szintetizátoros Ungár Barnabás helyettesítette őt a finn részekben.
Most viszont végre megtörtént, ez az - Andris szavait idézve - rocktörténeti esemény, hogy a finn, és a magyarok közösen adtak elő egy dalt a nagyközönségnek.
Szinte meghatónak mondható az az érzés, ami a közönség nagy részét elfogta, hogy igen, végre sikerült elérnie ezt egy magyar bandának. Nagymértékben felpörgette ez az esemény a bulit, Jonnet imádta a közönség - és hát való igaz, hitelesebb is volt így a produkció. 

Közel 1 órát játszottak, kérlek benneteket dalokat most ne kérjetek mert a zenére figyeltem nem a setlistre de az biztos hogy a Walesi Bárdok elhangzott és egy Weöres Sándor vers is. Sosem voltam ellenük de most azt kell mondjam meggyőztek és ha legközelebb felém járnak biztos elmegyek megnézni őket.