A Pannónia Fesztiválon lépett fel az amerikai Twisted Sister, mely a 80-as évek legsikeresebb metál csapata volt. A rajongók most sem csalódtak bennük, de azért az örömbe egy kis üröm is vegyült. A részletekért olvasson tovább.
Azok a boldog 80-as évek! Sóhajtanak most fel sokan, de a nosztalgián túl a Twisted Sister olyan slágereket is szerzett, melyeket a mai napig hallani. Nem múlhat el egy házibuli anélkül, hogy el ne hangozzon a We're Not Gonna Take It, vagy a You Can't Stop Rock 'n' Roll, vagy valamelyik másik daluk. Sikerük abban rejlik, hogy ezek mai füllel is hallgathatók, kiállták az idő próbáját, és mint a jó bor, minden év csak nemesített rajtuk.
Másodszor jártak hazánkban, de örömmel jöttek, mert mint a sajtótájékoztatón elhangzott: Dee Snider nagymamája magyar volt, így kötődése szívből jövő. Csak kapkodtuk a fejünket, mert arra a kérdésre ,hogy miért kezdtek el zenélni, nem a szokványos sablonos válaszokat kaptunk, hanem meglepően őszintéket. Kiderült, hogy volt, aki unalomból, volt aki azért ,mert szeretett volna valamit kezdeni az életével, de olyan is akadt köztük, aki zenész szülei nyomásának engedve. Érdekes volt azt is látni, hogy mindannyian jó erőben voltak, nem leharcolt rockerek, hanem életerős zenészek ültek előttünk, csillogó szemekkel és tettre készen.
Egy fesztiválon nincs olyan hogy előzenekar, folyamatos műsor megy egész nap, de akkor is meglepő volt, hogy mennyien jöttek el, kizárólag az ő kedvükért. Nagyságrenddel többen voltak, mint az őket megelőző zenekarnál, és ez is azt jelzi hogy ismerik és szeretik őket. Első számuk a What You Don't Know volt az 1985-ös Under the Blade albumról, majd ezt követte a The Kids are Back és a Stay Hungry. Bár ígérték előre, de csak most vált világossá hogy, tényleg csúcsformában vannak. Nem maradhatott ki minden idők leghíresebb Twisted Sister száma sem, a We're Not Gonna Take It refrénjét két ráadásban is el kellett énekelniük mert a közönség nem bírt vele betelni.
Dee Snider hangja ugyanolyan jól szólt, mint régen, és ez mindent eldöntő szokott lenni már az első pillanatokban. Eddie Ojeda, Jay Jay French és Mark Mendoza gitártudását sem lehetett kétségbe vonni, mindannyian teljes erőbedobással dolgoztak. A. J. Pero külön is kitett magáért a dobok mögött, bár a Burn In Hell utáni szólóját egy kicsit hosszabbnak éreztem annál, mint amihez szokva voltam, de mindez szinte észrevétlenül átcsúszott a Whole Lotta Rosie kezdésébe. Így teljesen elfogadható lett, sőt meglepetés is, mert nem számítottam arra, hogy az ACDC-től is játszani fognak valamit. Az ezután következő I Wanna Rock jelentette a csúcspontot, itt már ezernyi kéz emelkedett a magasba, és több ezer torok üvöltötte egyszerre a refrént. Ráadásként a Come Out and Play és az S.M.F. hangzott el, utána kihunytak a fények, de a rajongók még sokáig álltak reménykedve a helyükön.
Most jöjjön egy kicsit a keserű része is a dolognak, a beengedés kaotikus volta, a biztonsági őrök kritikán aluli modora, és az általános fejetlenség azért hagyott egy rossz szájízt maga után. Amennyiben életem első koncertje lett volna, akkor is feltűnik de ekkora tapasztalattal a hátam mögött csak azt tudom mondani, hogy bizony van még hova fejlődniük.
Amit a Twisted Sister igért azt az utolsó betűig be is tartotta. Második magyarországi fellépésükön hatalmas bulit csaptak, mely nem csak méltó volt hírnevükhöz, de ezt az estét feledhetetlenné is tette.
Azannya értékelés:
Twisted Sister 9/10
Setlist:
What You Don't Know (Sure Can Hurt You)
The Kids are Back
Stay Hungry
Captain Howdy
You Can't Stop Rock 'n' Roll
The Fire Still Burns
Under the Blade
The Price
We're Not Gonna Take It
Shoot 'em Down
Burn In Hell - (with Drum Solo)
Whole Lotta Rosie (AC/DC cover)
I Wanna Rock
Ráadás:
Come Out and Play
S.M.F.
