Danny Cavanagh unplugged koncert volt az A38 hajón, de előtte a Kovács Bence és Tanka Balázs duó játszotta be magát a nézők szivébe.
Kovács Bence és Tanka Balázs telepedett először a színpadi székekre és azzal kezdték hogy mindketten nagyon izgulnak, ennek oka hogy a számaik nagy részét egy nappal a fellépés előtt írták. A mostani fellépés felfogható ősbemutatónak de persze játszanak régebbi számokat is hogy jobban megismerjük őket. Azt mondták ekkora közönség előtt még nem léptek fel, ugyanakkor én már láttam őket a Diesel klubban is és ott sem voltunk kevesen. Érdekes folkos hangulatú nótákkal melegítettek de illettek az est hangulatába és a közönség is fogékony volt rájuk. Néztem hogy kik jöttek el és egészen határozottan meg lehetett húzni a határt a 20-25 közötti bölcsész beállítottságú felsőfokú végzettségű fiataloknál. Ez alatt netán felette senki sem volt és ez jónak is mondható mert ennyire homogén érdeklődés komolyan képes összehozni az embereket. Kellemes dalokkal, elgondolkodtató szövegekkel érkeztek és ez az elmélázós, melankólikusabb hangulat volt jellemző rájuk. A leginkább hozzájuk illő kifejezés a magyaros volt, ők ránk jellemző hazánk szülöttei és ez áradt minden dallamukból, megszólalásukból. Egy szám előadásánál csatlakozott hozzájuk Markó Dániel is és bevallom nekem az tetszett a legjobban. Kellemesen telt az idő velük, egy pillanatát sem éreztem kárbaveszettnek.
Lehet nem illik elsőre lelőni a poént de Danny Cavanagh egy kedves, közvetlen angol fickó akit egyáltalán nem zavart a köztünk lévő nyelvi és társadalmi különbség. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam a koncertről amit csak lehetett. Amikor megjelent a színpadon a fehér fejfedőben melyhez öltönyt és nyakkendőt vett fel már a szívébe zárta a közönség pedig még nem is csinált semmit. A szokásoktól eltérően nem volt beállítva a felszerelése, ezért azzal kezdte hogy behangolta a gitárt és beállította a hangszórókat. Kicsit szabadkozott is miatta de egy akusztikus koncerten sokkal tágabbak a határok, sokkal lazábban fogja fel mindenki a fellépést mint máskor. Itt nem csak lehet viccelődni, sztorikat mondani vagy csak úgy beszélgetni egymással hanem mindez hozzátartozik a hangulathoz. Most is megtudhattunk sok mindent, emlékszem az első sorban ült egy pasas aki egész idő alatt úgy mozgatta a kezét mintha gitározna. Ezt ki is szúrta Danny és kérdezte tőle van-e zenekara aztán a nemleges válaszra közölte akkor legyen, ne hagyja veszni az álmait. Nemcsak nagyon jó gitáros volt, a szintetizátoron is szépen játszott és persze nem utolsósorban a hangja is gyönyörű volt. Adódik persze a kérdés hogy ez a fellépés miben különbözik a tavaly előtti Anneke van Giersbergen-el közös vagy a tavaly novemberi Anathema koncerttől? A válasz egész rövid: mindenben. Danny teljesen más arcát mutatja minden fellépésen és itt most egymagában állt előttünk csak arra figyeltünk amit ő csinált és nem bújhatott más mögé.
Mondjuk ekkora rutinnal a háta mögött már elhiszem róla nem lámpalázas ha ki kell állnia pár száz ember elé. A kíváncsiság persze benne is ott volt, az elején kérte hogy a fejlámpáját vegyék kissebbre és a nézőtéren is kapcsoljanak be egy kis világítást hogy lásson minket. Nekem a legjobban az tetszett hogy mennyire élővé tudta varázsolni a hangulatot. Mozgott, hajladozott, táncolt, folyamatosan csinált valamit. Sétált a színpadon, a csöndesebb részeknél hátrább ment a félhomályba, amikor erősebb részekhez érkeztünk akkor pedig majdnem kétrét görnyedt úgy gitározott. Nagyon határozott egyéniség és erőteljes előadó, egy pillanatra sem engedte ki a keze közül az irányítást. Persze most lehetne a számokról is írni, arról hogy egyedül hogyan volt képes arra hogy az alapokat feljátssza magának majd az előtte lévő pedálsoron váltva egy második, harmadik majd sokadik szólammal kísérni énekét de mindez a virtuozítás sem tudta elfedni az embert aki ezek mögött volt. Én egy számot mégis kiemelnék, az U2 With Or Without You-t az ott lévő hölgyeknek ajánlotta mint a világ legszebb szerelmes dalát. Ennek apropóját március 8.-a, a nőnap adta és ezzel tisztelgett előttük.
Minden fellépésén más arcát képes megmutatni Danny Cavanagh, sosem látjuk tőle ugyanazt pedig az utóbbi időkben félévente fellép nálunk. A mostani fellépés egyike volt a legerőteljesebbnek amit valaha tőle láttam, szemernyi kétséget sem hagyott senkiben hogy egy nagyszerű zenész és kiemelkedő ember előadását láthattuk.
