Eljött a nagy nap, az Amorhis koncert napja, megnyíltak a Diesel Klub kapui és az eddig hidegben ácsorgó hatalmas tömeg elfoglalta a nézőteret. Hozzá kell még tennem én még ennyi embert nem láttam itt, tuti nézőcsúcs volt ami jelzi az Amoprhis sikerét. Nem először járnak nálunk, mint azt egy régebbi cikkemben már említettem így kellőképpen össze tudtam hasonlítani a két fellépést.
Két előzenekar is volt, elsőként a finn Ghost Brigade kábította a megjelenteket. 3 gitár, dob, billentyű és persze énekes felállásban nyomták, ebből a sorból egyedül Manne Ikonen énekes lógott ki. Vagy a hangosítás nem volt a csúcson vagy egyszerűen olyan a stílusa hogy szinte egy hangon énekelt minden számot. Bevallom élőben a harmadik szám után már kicsit untam magam pedig a myspace-en órákig hallgattam őket. Szerencsére volt egy instrumentális rész ahol kiderült a 3 gitár milyen fantasztikus hangszőttest tud létrehozni ha ninc s a háttérbe szorítva. Kifejezetten jó volt ez a szám, sőt élvezetes.
Másodiknak a folk-metál hullámot meglovagoló izraeli Orphed Land kerítette hatalmába a színpadot. Sokak számára ismeretlen volt a zenéjük, bevallom én is meglepődtem mert korábban nem is gondoltam bele a metál zenét zsidó/arab zenékkel is lehet keverni. Lehet azért mert nálunk inkább a finn/svéd vonal hódít de az is közrejátszhat eleddig kevés ilyen stílusú zenekar tette nálunk tiszteletét. Ahogy néztem a nyitottság megvolt bennünk és amikor a fehér lepelbe öltözött Kobi Farhi énekes belekezdett a második számba már hangos éljenzést is kapott. Persze gyorsan biztosított minket hiába úgy néz ki mégsem ő Jézus, bár a manifesztálódása egy rock koncerten eléggé valószínűtlennek is tűnik. Volt még izraeli zászló is amit feladtak neki és szemmel láthatóan meglepődött de boldog is volt tőle, egy teljes számig a nyakában viselte, csak aztán adta vissza. Ezek szerint lehet én voltam az egyetlen aki nem ismerte őket ? Nem tudom de tény zajos sikert arattak még ha némelyik számuk olyan hosszan el volt nyújtva mind a mákos tészta.
Következzen az est legnagyobb sztárja, az Amorphis. Szerencsére nem estek abba a hibába hogy kizárólag a nemrégen megjelent Magic & Mayhem – Tales From The Early Years lemezüket játsszák hiszen azt még viszonylag kevesen ismerik és szeretik. Mindössze 6 szám volt a 16 számos setlisten amit erről adtak elő, a többi régóta ismert és kedvel szám volt. Természetesen volt Silver Bride, Skyforger és Silent Waters is, ezek szinte kötelezően játszandó igazi tombolós, közönségmegmozgatós dalok.
Tomi Joutsen hangja még mindig nagyon jól szól, ereje és színpadi mozgása sem csorbult semmit így azt kaptam amit vártam de mindezt a legpozitívabb értelemben. Eddigre már teljesen rájuk voltunk hangolva, az első szám kezdetétől megvolt a tombolás a küzdőtéren és szünetekben is hatalmas tapsot kaptak. A vége felé tűnt csak fel hogy egy kicsit mintha fáradtabbak lettek volna de épp csak annyira hogy én is épp csak észrevettem. Kihoztak mindent magukból, volt közönségtapsoltatás és énekeltetés de a legjobb része az volt amikor egy szünetben spontán elkezdtük skandálni a nevüket és legalább egy percig bele sem tudtak kezdeni a következő számba, nomeg persze fülig is ért a szájuk ahogy örültek nekünk. Jó volt nagyon, ismét megbizonyosodtam róla még mindig a legjobbak között kell őket számon tartani és az új albumuk is nagyon jóra sikerült.
Telt ház, a közönség tombol, az Amorphis évente jár nálunk de sikerük mindig előre borítékolható. Tizedik lemezükön sem fáradtak el, még mindig azt az erőt érezni a zenéjükben mint ami pályafutásuk elején ismertté tette őket, és ez az amiért érdemes élőben is megnézni őket.
Azannya értékelés:
Ghost Brigade : 3/10
Orphaned Land: 5/10
Amorphis : 7/10
