Bizonybizony régen volt de még most is jólesik visszagondolni rá.
Jó nagy cikket kaptok róla tele képekkel és rengeteg videóval, fogyasszátok egészséggel.
A XXI századi városlakó metálzenéje.
Jó előre rákészültem a Dűrer kertben tartandó bulira mert a fellépő zenekarokat a netről már ismertem és hangzásuk alapján mindegyik méltó volt a figyelemre.
Egy kivételével úgy is éreztem magam mint aki a metálmenyországban van de hogy ki az aki csalódást okozott az nemsokára kiderül.
Szerencsére a kezdés pontos volt így fél nyolc után pár perccel már vártam hogy a norvég Kvelertak felforrósítsa a vérem. Az első pár másodperc után megdöbbenve vettem észre hogy az általuk előadott black-metál jó, sőt kifejezetten élvezetes. Zúzós, kemény hangzások, fülsértő üvöltések, pergős dobszólók, ébresztő emberek mert ez egy nagyon jó zenekar! Heten mint a gonoszok nyomatták a legújabb (igaz eddig egyetlen) saját nevüket viselő albumuk nótáit a szinpadról és a közönség az első meghökkenésén túllépve roppant pozitívan fogadta ezt. Erlend Hjelvik énekes többször le is ugrott a színpadról hogy az első sorokban énekeljen és táncoljon. Ajánlom mindenkinek meghallgatásra a Mjod című számukat akár üres gyomorra is mert megéri. Régi idők nagy rockzenekarai kezdtek ilyen kemény felütésekkel, letisztult tiszta hangzással és ennyire kimunkált számokkal. Egyetlen rossz volt csak mégpedig az hogy a varázs csak fél órán át tartott, ennyi adatott meg nekik a mai napon hogy hallgathassuk őket. Remélem nemsokára visszatérnek és biztos vagyok benne ujra az első sorból fogom hallgatni őket.
Másodiknak az amerikai Gaza lépett színpadra, úgy is mondhatnám ők voltak azok akik a felforrósodott hangulatot lehűtötték. Zenéjük lassú, elnyújtott hangzásból építkezett, nekem úgy tünt sok volt benne az üresjárat mikor csak egy-két gitárhang szólt másodperceken át. Én azért járok koncertre hogy leüvöltsék a fejem, letépje a gitárszóló a fülem és a feszes dobritmustól úgy érezzem mindjárt kiugrik a szivem a helyéről. Mindezt itt nem kaptuk meg, volt viszont hosszú üvöltés, széteső dobszóló és végtelennek tűnő torz gitárszólam.
Nem tehetek róla de még a szőr is felállt a kezemen mikor hallgattam őket és bár nem akarom megsérteni azokat akiknek tetszett de végig az volt az érzésem a fellépésük csak valami rossz vicc.
A szintén amerikai Kylesa következett akik csavartak egyet a szokásos felálláson és Laura Pleasants révén női taggal is rendelkeznek ráadásul két dobossal nyomatják a pszihedelikus dübörgést a háttérből. Zenéjük egészen elvont, kicsit talán a Pink Floydra hajaz de bőven akadtak benne keményebb részek. Összbenyomásként metál volt a jobbik fajtából tehát sikeresen vegyítették a különféle stílusokat. Énekben azért Phillip Cope vitte a főszólamot, Laura csak besegített neki de kettejük vokálja kellemesen kiegészítette egymást. Természetesen gyakran dobálta a hosszú szőke haját, sokszor volt szólószáma és a szinpadi fények is inkább őt találták meg mint a többieket de ahogy néztem ez egyáltalán nem zavarta.
Aki lemaradt volna a buliról annak most is ajánlok tőlük két számot. Az elvontabb stílus kedvelőinek a "Set The Controls" ajánlott, a hagyományosabb rockot szeretőknek pedig a "Scapegoat" a kötelező ma esti meghallgatnivaló. Annak ellenére hogy papíron kicsit kilógtak a ma este stílusából hallgatva őket nagyon is helyénvalónak éreztem hogy itt vannak. A tagok mindegyike szinvonalasan zenélt, szépen kiegészítették és erősítették egymás hangzását.
Az átszerelés szünetében feltünt egy fekete ruhát és sapkát viselő fickó aki úgy járkált a színpadon mintha majd szétvetné a méreg és fel akarna lökni mindenkit aki csak az útjába kerül. A roadok messze kerülték, senki sem mert eléállni, én pedig a hátsó sorokban voltam elfoglalva a sörömmel így hiába izgatott a dolog nem jöttem rá ki lehet. Fények le, bandatagok fel, hangszerek kézben, a fickó meg marad a szinpadon. Na ekkor már a frász kitört ki lehetett de egyszercsak kigyúltak a reflektorok, felment a Converge a színpadra, levette a sapkáját és kiderült nem más mint... Jacob Bannon az énekes ! Még megdöbbenni sem volt időm mert olyan mindent elsöprő lendülettel kezdtek hogy egyből levettek a lábamról. Nem tudom pontosan mikor de az biztos fél percen belül megvolt az első szinpadról ugrás majd ezután sorban jött a többi jelentkező és az egy órás koncert alatt tíz másodpercenként óramű pontossággal mindíg volt olyan aki felmásszon és leugorjon.
Két folyománya is lett ennek a nagy hevességnek, az első az hogy az összes kábelt szétkuszálták a színpadon így egyszer a mikrofon máskor valamelyik gitár nem szólt. A második hogy volt akit mindíg elkaptak mások elől meg inkább félrehúzódtak had puffanjon a padlón és ne legyen kedve ujra próbálkozni. Hangulatban nem volt hiány, a zene is jó volt és bár eddíg nem említettem de a hangzásra sem volt panasz. Legutolsó albumukról az Axe to Fall-ról játszottak számokat, például a címadó szerzeményt is. Jacob hihetetlen arc, annyi energia szorult bele mint három másik énekesbe, az ilyenre szokták mondani hogy energiabomba és tényleg, majdnem szétrobbant a szinpadon. Ugrált, hadonászott, a mikrofont pörgette és egyetlen pillanatra sem állt meg. Nem tudok mást mondani rá csak azt hogy elképesztő amit csinált, ritkán látni ilyet. Érdekesség hogy a fehér pólója tele volt absztrakt mintákkal és amikor a koncert végén levetette kiderült hogy a testén is ugyanilyen a tetoválás így aki nem figyelt az nem tudta most akkor rajta van-e még a poló vagy nem. Fura ellentmondásnak tünhet hogy a számok közötti szünetekben viszont halk és csendes volt, megköszönte hogy eljöttünk, pacsit adott, boldogan vigyorgott de valahogy ez mégsem azt jelentette hogy megjátssza magát mert ez is ő volt csak éppen a másik oldala. Jöttek, zenéltek és meghódították a közönséget, ők voltak a mai este adu ászai vagy éppen jolly jokerei. Óriásit lehetett tombolni a zenéjükre mely hihetetlen agresszív és erőszakos volt azonban ez inkább a világ felé irányult sosem más ember felé.
Erre az estére a Dűrer Kert nagyterme a technikás metál bemutatóterme lett olyan zenekarokkal akik mindannyian feszegetik a stílus határait de egy közös bennük: zenéjük egyre szélesebb körben számít etalonnak mind a rockerek mind a többi zenekar számára is.
