Az instrumentális rockzene egyik állócsillaga érkezett hozzánk hogy meggyőzze a kételkedőket zsenialitásáról. Sikerült neki vagy sem ? Olvasson tovább és megtudja...
Előzenekarokról vagy jót vagy semmit így a Ned Evett and Triple Double-ról is csak annyit hogy köszöntük hogy itt jártak de legközelebb nem kérünk belőlük. Miután felszántották utánuk a színpadot, sóval felszórták és még a nyomaikat is eltüntették a férfinép megitta a gyors felejtés frissen csapolt sörét. Merthogy az idelátogatók 90 százaléka hímnemű volt és 20-40 közötti erős rockos be-(vagy ki-) ütéssel, a hölgyek kevésbé képviseltették magukat. Satriani zenéjének ismeretében mindez csak az első pillanatban szokatlan de belegondolva rájöhetünk hogy az általa játszott instrumentális rockban egyedül és kizárólag a gitárzene körül forog minden és azt vagy szereted vagy sikítófrászt kapsz tőle. Ebből egyenesen adódik hogy csak a kemény mag, az elvakult hívők jöttek ki a koncertre de kellemes meglepetés hogy még így is közel hatezren voltunk.
Csak semmi cicó ahogy a nagy elődök is mondják, három kivetítő a háttérben, plafonról lógó fénycsőnek álcázott világító izék és rengeteg fényszóró volt az összes kellék de nem is nagyon volt szükség másra. Pontos, királyi kezdés és az Ice 9 dallamaira meg is kezdődött a koncert, Joe Satriani megérkezett a színpadra. Gitárjátéka annyira egyedi hogy egzakt tudományos meghatározása talán lehetetlen is, van úgy hogy hagyományos módon kezeli gitárját de a gyakoribb hogy valami egészen lehetetlen módon szólaltatja meg, úgy ahogy a nagykönyvek szerint nem is lehetne. Ettől válik súlyosabbá és különlegesebbé játéka és ez az a zenei fűszerkülönlegesség mely kiemeli és világhírűvé teszi őt, ráadásul mindezt úgy tudja előadni hogy hallgatása nem üli meg a gyomrot és az elmét is felszabadítja. Vannak azért mellékhatásai is, az egyik hogy könnyebben rá lehet szokni mint a kábítószerekre és amilyen könnyedén gitározik azt lehetne hinni ezt bárki utána tudja csinálni de aztán persze kiderül a 40 év gyakorlás mire kellett neki.
A másik mellékhatás hogy bizony néha elszállt és hosszú perceken keresztül csak szólózott egyfolytában élvezve gitárja hangját és az akkordokat amiket meg tud szólaltani. Elnéztük neki mert mégiscsak ő a MESTER de ilyenkor azért megszaporodtak a sanda pillantások a nézőtéren hogy most csak én gondolom így hogy egy 5 perces szóló azért már gáz vagy a többiek is így érzik. Szerencsére a szorongásból volt kevesebb és az élvezetből több ami az élet minden területén utólag visszagondolva pozitív irányba löki a visszaemlékezés szekerét így nem csoda ha csak a szépre emlékezünk.
Visszakanyarodva a koncertre és egy kicsit belemenve a konrétumokba pár apróságot azért még kiemelnék.
Legújabb lemezének az idén megjelent Black Swans & Wormhole Wizards-nak apropóján jutott el hozzánk azért nem meglepő hogy a 22 számból 6 erről a lemezről szólt. Otthon előre belehallgatva (erős akarat kellett volna hozzá meg ne tegyem..) egyértelmű erős anyaggal állunk szemben mely méltó az eddigi pályafutásához ezért a negyedikként felhangzó Light Years Away tökéletesen belesimult a koncert anyagába.
Hatodikként következett a War mely a kivetítőkön erős képanyaggal volt megtámogatva de szaggatottan riffelős gitárjátéka miatt nekem egyébként is kedvencem. Nem sokkal később jött az egyik legismertebb és legjobb száma a Satch Boogie, ez egyszerűen hatalmas volt élőben. Pontosan nem figyeltem (ki a fene foglalkozik ilyennel egyébként is..) de az állójegyesek itt már erősen őrültek megfele ami ilyenkor nemcsak eltűrt hanem dicséretes dolog is. Joe Satrianin kívül szerintem egy kézen meg lehet számolni hány gitáros van a világon aki ezt a számot így le tudja játszani, tagadhatatlanul ez volt a a koncert egyik csúcspontja. Tagadhatalan hogy nem lehet örökké a fellegekben szárnyalni így pár szám a pihenésről szólt. Nem mondom hogy rosszak voltak de a The Mystical Potato Head Groove Thing, Dream Song és a God Is Crying önmagukban szépen szólnak de zenei szőttesben csak azért szerepeltek hogy az utánuk jövő Always With Me, Always With You szivet melengető szólóira felkészítsenek. Legnagyob sajnálatomra a koncert végén jártunk de a legjobb részek még ekkor jöttek. A Big Bad Moon-ra már együtt tomboltunk hallgattuk a Mestert aki eljött közénk hogy megmutassa milyen a tökéletes gitáros. A szám még arról is nevezetes ő énekel benne ami ritkaság és jó volt végre hallani a hangját.
Ráadásnak a Crowd Chant-ot kaptuk ami egy csodálatos refrénnel színezett tömény gitárszóló ami direkt arra készült hogy felrázza és összekovácsolja egy koncert közönségét. Hát mi felrázódtunk, ugráltunk, énekeltünk teli torokból és csak sajnáltuk azokat akik ülőjegyet vettek mert nekik csak a kínos feszengés maradt. Zárásként életműve legjobb számát kaptuk kicifrázva és alaposan megcsavarva, ez pedig a Summer Song volt. Méltatlannak érzem hogy zenésztársairól nem ejtettem szót bár szabadon nem engedte őket kivéve a billentyűsét akivel percekig tartó szólópárbajt vívott de képzettségük, hagszerkezelésük nekik is tökéletes volt így egész koncert alatt méltó partnerei voltak.
Joe Satriani vitathatatlanul a világ egyik legjobb gitárosa és ha néha úgy érezzük szétszólózza a számokat az nem azért van mert valamit rosszul csinál hanem mert mi még nem vagyuk felkészülve szellemisége befogadására. Koncertje minden pénzt megért és ha valaki szintén gitározik a hallott akkordok elemzése évekig tartó munkát, ujrahallgatásuk hosszú ideig tartó élvezetet okoz számára és magában rejti a könnyű rászokás veszélyét.
Setlist:
1, Ice 9
2, Hordes Of Locust
3, Flying in a Blue Dream
4, Light Years Away
5, Memories
6, War
7, Premonition
8, Satch Boogie
9, Revelation
10, Pyrric Victoria
11, Crystal Planet
12, The Mystical Potato Head Groove Thing
13, Dream Song
14, God is Crying
15, Andalusia
16, Littleworth Lane
17, Why
18, Wind in The Trees
19, Always With Me, Always With You
20, Big Bad Moon
ráadás:
21, Crowd Chant
22, Summer Song
Azannya értékelés:
Joe Satriani 9/10
Még több koncertfotó: azannya.blog.hu/2010/11/10/joe_satriani_koncertfotok
Egy előzetest már írtam róla amiből elég sok mindent megtudhat aki nem ismerte őt.
link: http://azannya.blog.hu/2010/10/28/joe_satriani_a_deep_purple_gitarosa_ad_nemsokara_koncertet
