Egy kicsit személyesebbre veszem a dolgokat illetve titeket is bátorítlak írjátok meg a véleményeteket illetve azt a koncertet ami számotokra a legjobb volt, a felejthetetlen azaz A BULI aminek minden pillanatát utólag aranyba kéne foglalni.
Maradjunk ennél az évnél, számomra elég bőséges volt a választék és nem titok de a keményebb metált szeretem de meghallgatok mindent ami csak jön.
Régi nagy vágyam teljesült május 14-én mikor a Metallica adott teltházas koncertet a Puskás Ferenc Stadionban. Én is ott voltam és ezzel régi álmom teljesült mert élőben még nem láttam őket pedig zenéjüket évek óta imádom. Persze széthúzás is van mert akadnak akik a korai lemezeikre esküsznek másoknak a Load/Reload jön be igazán, nem lehet igazságot tenni és nem is az én feladatom. Magam az 1991-es The Black Albummal szerettem beléjük végérvényesen és itt dőlt el az is egyszer élőben muszáj látnom őket. Eljött az idő és azt kell mondjam még mindig tökéletesek és habár olvastam rengeteg kritikát de ez sem tántorított el attól azt mondjam számomra ez volt a mindent vivő adu ász koncert.
Nem maradhatott ki a másik nagy név a 80-as évekből így kimentem a KISS koncertre is de azt kell mondanom ezt a zenét egy teljesen más szubkultúra imádja. Jó volt nem mondom, amolyan visszatekintés 30 évvel ezelőttre mintha időgépen keresztül néztem volna az épp sikerei csúcsán álló és amerikát meghódító együttest. Sem a hangjuk, sem az előadásmódjuk nem változott és még a lendületük is megmaradt. A végén teljesen megszerettem őket és azt vettem észre néha már csak úgy itthon is meghallgatom őket.
Júniusban ismét egy nagy amerikai sztáregyüttes járt nálunk a híresen hírhedt Dave Mustaine vezette Megadeth. Na ők nagyon jók voltak, meg is telt a Pecsa annyira hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni. Isteni volt hallani azokat a számokat amiket imádtam és simogatóan jólesett végre nem egy tribute előadást látni mert bizony előtte pár nappal pont egy ilyenben volt részem, Sosem felejtem el őket, még napokig a hatásuk alatt voltam.
Nekem nagyon bejött még a szintén Pecsában járt Stratovarius is, a folyamatos tagcserék ellenére rettentő jól nyomták. Mindig elképedek mikor egy igazán világszinvonalú koncerten vagyok hogy micsoda erő és lelkesedés van bennük. Aztán hazafelé rájövök hogy ha minden másnap adnak koncertet hónapokig mennyit vehet ez ki belőlük de ennek ellenére amikor látom őket mindig azt érzem odateszik magukat és szívből játszanak. Nos ők is ilyenek voltak, Timo Tolkki kiválása után semmilyen visszaesés nem volt sem a zenei stílusban sem az új számok terén. Úgy vagyok vele ha holnap jönnének ujra kimennék mert megéri.
A végére maradt egy három napos koncertsorozat, a Metalfest Csillebércen. Rengeteg zenekar volt kint, futószalagon szállították a nagy neveket és a sok felejthető között volt pár olyan akikre még a mai napig emlékszem. Egyikük a Korpiklaani aki most adott a Club202-ben holtrészegen egy koncertet, csoda hogy meg nem verték őket de kint a Metalfesten nagyon jók voltak. Másik nagy zenekar az Amon Amarth akiknek még a helszínen meg is vettem az utolsó lemezét és azóta is itt mosolyog a polcomon. Van egy plakátom is róluk így már az egyetlen bánatom az hogy elfelejtettem pólót venni mert a boldogsághoz már csak ez hiányzik. Emlékezetes még a Varg akiket a borzalmas arcfestésük miatt jegyeztem meg de a zenéjük sem volt utolsó és persze a Sabaton akik nemsokára újra eljönnek hozzánk. Érdemes volt elmennem, az ilyet sose bánom meg, nomeg van mire visszaemlékezni a téli hideg napokon.
