Inni tudni kell de hogy ne tudjak magamról a színpadon.. ez már művészet !
A kellemetlen hideg ellenére jókora tömeg várakozott a Club202 (volt Wigvam aki nem tudná...) bejárata előtt és ez már előre jelezte nem én vagyok az egyetlen aki várja a finn folkmetál jeles képviselőit. Bent családias meleg, vágni lehet a füstöt, a sör finom és a pólóárusok árai megint el vannak szállva.
Pontosnak volt mondható a magyar Virrasztók akik magukra vállalták azt a nehéz szerepet hogy bemelegítik a közönséget. Jó kezdés, kellemes zenék és Papp Orsi kellemes orgánuma biztosította hogy hamar egy hullámhosszra kerüljünk. Bár nem biztos hogy pont ide illettek hiszen az est fő attrakciója a Korpiklaani inkább mulatós folk-hakniban utazik de azért nagyon jó volt hallgatni például a Kaszást, benne egy kis Tavaszi szél vizet áraszt betéttel no és az a suhogás mikor lendítette a szerszámát.. igazi csemege ez az együttes, kár kihagyni.
Az Eluveitie két női énekese elhatározta hogy azon számokat melyek nem illenek a főzenekarba külön is előadják és ehhez megalkották a kimondhatatlan nevű godnr.universe duót. Persze rajtuk kívül még más is van benne hiszen dobosra és gitárosra szükségük van és ez be is jött mert a két csinos lányon kívül a többiekre szerintem senki sem emlékszik. Mondjuk másra sem mert annyira kísérleti jellege volt az egész fellépésnek hogy itt és most nem lehetett beléjük merülni. Kiscit zavarosak voltak a számok, kicsit összevisszák, mondjuk azt hogy vannak jó számaik de még ki kell forrniuk. Bíztatónak tartom hogy ami jó tőlük az nagyon jó és élőben is szépen szól, ilyen volt a The Ailing Moon de van amit csúnyán összekuszáltak.
Rövid szünet és színpadon az Eluveitie akik stílusukat igen tágan értelmezve magukat folk/pagan/celtic/melodic death metál együttesnek tartják. Ennyi különféle stílus összekeverve.. no majd meglátjuk. Az Otherworld-el nyitottak ami egy kifejezetten ütős, jó szám és ezzel a kezdeti hangulatnak adtak is egy nagy lökést. Kát hogy a léc feljebb sem került, úgy néz ki megmaradt a langyosvíz és ebben tapicskoltak végig. Nem tudom miért vagy mi volt az oka de nem alakult ki az a fajta örömzene amitől igazán be lehet vadulni. Rajtuk nem múlt, volt Thousanfold, Omnos és még az Inis Mona is amit én különösen kedvelek. Ennek ellenére mégsem volt jó a hangulat, ez van ma ilyen a csillagok állása.
Majd a Korpiklaani, az jön és akkor helyreteszi a dolgokat gondoltam és ezzel nem voltam egyedül. Jöttek is és azt bátran mondhatom ilyen koncertet még életemben nem láttam mert úgy szét voltak ütve mint az állat. A Vodkával kezdtek és már ott gyanús volt a sok hamis hang de a lendület és a fülig vigyor még elvitte a hangzást azonban Jonne Jarvela gitárja felmondta a szolgálatot. Gyors csere, vagy nem is olyan gyors? A következő 3 számban nem jutott neki gitár amire tett egy nagyot és boldogan szaladgált tovább a színpadon, néha kinyitva egy-egy üveg sört is magának. Az ilyen lazaságon felbuzdulva a zenekar úgy döntött ideje felszabadítani a korlátokat és szakítani azon hogy a zenekar fenn zenél a színpadon, elnyomja a számait a közönség meg örül neki aztán ennyi. A szellem kiszabadulását jelképezendő Jaakko "Hittavainen" Lemmetty hegedűs nemes egyszerűséggel elővett egy jointot a zsebéből, rágyújtott és a dob elé letelepedve élvezte az életet. Persze hogy ne lehessen mondani irígy kutya ezért midőn a feléig már eljutott odaballagott a közönséghez és lazán átnyújtotta az első soroknak, élvezzék ők is. Mire jarvela gitárja megjavult felfedezték hogy a hátsó sorokban egy finn ismerősük is fellelhető ezért ezen eseményt megünnepelendő üdvözölték őt (természetesen finnül) majd közel 10 percen keresztül megbeszélték az eddig történt érdekesebb dolgokat, szintén finnül. A közönség egy darabig tűrte de aztán csak elkezdtek ordibálni és ezzel jelezték, héééé mi is itt vagyunk, csináljatok már valamit! Nesztek gondolta a zenekar, ti akartátok és elkezdett AC/DC-t nyomatni. Egyszerre megállt a levegő de mivel a jelenlévő közönség halmazának 100%-a rockerekből állt senki nem emelt óvást a dolog ellen. Aztán persze visszazökkent minden a régi kerékvágásba, jött a Cottages and Saunas, a Happy Little Boozer és a többi saját szám is. Apró homokszemek persze ujra kerültek a gépezetbe, a fentebb említett Lemmetty akinek feladata lett volna a vad hegedűszólamok előcsiholása olyannyira szétesett hogy csak üldögélni tudott a dobok előtt már lábraállni sem bírt. Amikor erőtt vett magán kisétált a színpadról majd percekkel később visszaténfergett és hogy kicsit belelendüljön boldogan ugrált és hadonászott. Ezen tettével máskor kiérdemelte volna a közveszélyes címet de itt most a többiek is hasonló kedélyállapotban voltak így nem lógott ki közülük. Apró mementóként még eljátszották a Black Sabbath-tól az Iron Man elejét és volt pár kevésbé kivehető rockzene részlet amit vagy egészen elvadulva játszottak vagy maguk sem tudták mit akarnak. A végén komolyan aggódtam azért a búcsúzáskor beesnek a közönség közé és valami bajuk lesz de szerencsére semmi ilyen nem történt.
Ezen év legbotrányosabb alkoholtól és egyéb szerektől szétesettebb koncertjét adta a Korpiklaani de a olyan jókedvűen és szabadon értelmezve a határokat hogy nem lehet haragudni rájuk. A másnapi fejfájás majd visszatéríti őket a helyes útra...
Azannya értékelés:
Virrasztók – 7/10
godnr.universe – 2/10
Eluveitie – 4/10
Korpiklaani 9/10
