A Hegyalja Fesztivál igazi nagyágyúja adott ma koncertet hatalmas villámok és özönvíz közepette.

A múltkori Slayer koncert után azt írtam hogy napokig nem tértem magamhoz és most is ebben a fázisban vagyok. A Slayer nem csak EGY az átlagos zenekarok közül hanem egy korszak legendája melynek neve az elmúlt évek alatt sem kopott meg. Persze voltak hullámvölgyek és olyan évek mikor azt gondolták zenéjük már senkit nem érdekel de szerencsére túl vannak ezen és csillaguk ismét fényesen ragyog. Jeff Hanneman sajnos még mindíg nem tudott itt lenni, őt Gary Holt helyettesítette az Exodusból. Kerry King, Tom Araya és persze a dobok istene Dave Lombardo ma is olyan fergeteges erővel kezdett hogy beleremegett az egész fesztivál. Rengetegen voltunk, az elmúlt napok után most először gondoltam hogy telt ház van, egyszerűen egymás sarkát tapostuk és még egy korsó sörre is tíz perceket kellett várni. A hangerő hatalmas volt, tövig tekerték az összes potmétert az erősítőkön, de ez nem ment a minőség javára mert még a bejáratnál is tisztán lehetett mindent hallani. Az első pár szám után nézett csak ki a mikrofon mögül Tom Araya és pillanatokon belül fülig ért a szája a hatalmas tömeg láttán. Pillanatnyi üresjárat nem volt, Kerry King csörgette a vasláncait és úgy gitározott mintha ez lenne élete utolsó fellépése.

A koncert elején már látszott hogy baj lesz, távoli villámok fénye látszott a Tisza felett és alig jutottunk el a feléig már el is kezdett csepegni az eső. Percről percre erősödött, a villámok is egyre sűrűbben csapkodtak és emiatt egyre többen tekingettek félőn az égre. Egyszer csak leszakadt az ég, hatalmas özönvíz árasztotta el a fesztivál területét, a tömeg pedig elindult hogy száraz helyet keressen. 2-3000-en maradtak csak a színpad előtt, ők voltak a kemény mag akiket szerintem még a jégeső sem tántorított volna el.

A zenekar is érezte hogy ez nem lesz jó, pár perces szünet után úgy döntöttek egy utolsó számmal befejezik a fellépést, és erre az Angel of Death-et választották. Nem ment simán ez sem, a szám közepén hatalmas dörgéssel lecsapott egy villám és elment az áram. Senki sem mozdult és amilyen szerencsénk van alig pár másodpercet kellett csak várni hogy visszajöjjön és folytatni tudják. Még a hozzám hasonló elvakultak sem reménykedtek abban hogy ráadás lesz, ami egyrészt nagy szomorúság mert miattuk jöttem le másrészről viszont tudomásul kell venni az időjárás erősebb nálunk.

Mindez megvan videón is, pár nap múlva beteszek ide egy linket is.

Beszúrok egy képet is amin Gary Holt gitározik:

A végén pedig az örök kérdés, megérte-e vagy sem?

Természetesen, egyértelműen és kétséget nem ismerve kijelenthetem hogy: IGEEEENNNN!