In Flames: Égni Kell!
Jó volt sőt nagyon kellemes a koncert, nem maradt hiányérzetem utánuk és ez nagy szó mert elég régóta játszanak és féltem hogy az eltelt évek fásulttá teszik őket.
Előzenekarként a 2009-ben már nálunk járt Noctiferia borzolta az idegeket és hangolta a közönséget. Az elektronikus effektekkel dúsított black metal érdekes párosítás de az egyéniség hiányát nem mindig sikerült vele palástolni.
Sörözgetés mellett kellemes hallgatni őket de az én ingerküszöböm ennél magasabban van, nekem kellene bele valami olyan amitől elkapna a gépszíj. A közönségnek ennek ellenére tetszett és voltak olyan pillanatok amikor nekem is de összességében nem hagyott mély nyomokat.
Lassan telt a terem az In Flames előtt, de aztán végül majdnem telt ház lett ami szerintem jónak számít. Főleg a Club202-ben ami egyrészt kellemes underground hely másrészt az éjszakai közlekedés onnan olyan mint egy B kategóriás horrorfilm. Az egyik hozzátesz a kedveltségéhez, a másik elvesz így sosem válik olyan kulttá mint a Dürer vagy a Diesel. Vissza az In Flames-hez, az idei év a Sounds Of A Playground Fading lemezükről, illetve a köré szervezett turnéról szól. Maga a lemez, illetve az ebből készült és előzetesen kiadott Deliver Us erősen megosztotta a közönséget és bevallom engem is. Minden szempontból továbblépés, van benne egy kis régi hangzás amit szószként nyakon öntöttek egy csomó újdonsággal. Hozzá kell azért még tenni hogy ezen már nem szerepel Jesper Strömblad aki alapító tag volt és valószínűleg a másság belőle is eredeztethető. Maradjunk annyiban hogy van akinek tetszik és van akinek nem, az hogy jó irányba indultak el úgyis kiderül mikor a lemezeladási statisztikát megnézik.
Hatalmas színpadot építettek a Club202-ben, én még ilyen és ennyi fénytechnikát ezen a helyen életemben nem láttam. Több szekrénnyi reflektor, lámpa, stroboszkóp volt egymásra pakolva, annyi hogy a zenekar tagjai is csak alig tudtak mozogni. Anders Fridén az első pillanattól kezdve kihasználta minden négyzetcentiméterét, magához ragadta a mikrofont és szó szerint végigtáncolta a dalokat. Energikus volt, erőteljes és látszott rajta teljes erőbedobással énekel. Első számuk a Sounds of a Playground Fading volt, melyet az új lemez másik két dala követett, a Deliver Us és az All For Me.
Nagyon jó volt a megszólalás, azt hiszem sejtem hogy mi történt mert amikor a merch pulthoz hátramentem halkabbnak hallatszott az egész mint szokott. Valószínűleg nem tekerte fel a technikus csontig az erősítőt így az nem is torzított annyira mint szokott. A magam részéről inkább a minőség felé billenteném a később is a mérleget a hangerő ellenében, már ha lehet ilyen kérésem. Visszatérve Andersre, rengeteget beszélt magáról és a zenekarról a szünetekben. Persze mi vagyunk a legjobb közönség a világon meg ilyenek de még a söréből is adott az első sorokban lévőknek, sőt az Only for the Weak előtt egy lányt is felhívott a színpadra hogy onnét videózzon.
A nyelvi nehézségek miatt nehezen értettek szót de végül csak sikerült összehozni a dolgot melyben a zenekar tagjai is aktívan segítettek neki. A teljes közönség meghívót is kapott a hétfő esti bulijukra ami már azért mosolygásra késztető de kedves gesztus volt tőle. Külön kiemelném Niclas Engelin és Peter Iwers közös gitározásait, ők ketten ma nagyon egy hullámhosszon voltak. Egymásnak szólóztak, a közönségnek játszottak,, egymás mellé álltak és közben végig vigyorogtak.
Szemmel láthatóan jól érezték magukat míg Björn Gelotte inkább egyedül pengette a hangszerét, igaz panasz rá sem lehet mert mesterien játszott. A közönség is nagyon jó volt, a Trigger alatt nem csak a refrént hanem magát a dalt is énekelték mégpedig olyan erővel hogy Anders is elhűlve hallgatta. Szeretjük őket és ezt érezték is, lehet ez a jókedv vitte előre a bulit. Zárószámként mi más is lehetett volna mint a Take This Life, az örök sláger és a koncertek kedvence. Egyetlen bajom az volt hogy túl rövidnek tűnt az egész fellépés, és többször másfél órát is szívesen elhallgattam volna őket és szerintem az eddig kiadott 10 lemez is tartalmaz olyan dalokat amiket megérné eljátszani a színpadon.
Roppant korrekt bulit nyomott az In Flames, kiváló hangzással és elképesztő fénytechnikával. Nemcsak jók voltak hanem jobbak is az általam látott többi deathcore zenekar ezért meggyőződéssel állítom az a bizonyos isteni szikra még mindig megvan bennük. Ezt az is jelzi hogy telt ház volt, sem a vasárnap este sem a szokottnál kicsit magasabb jegyár nem rettentett el senkit.
Azannya értékelés:
Noctiferia: 2/10
In Flames: 9/10
Setlist:
Sounds of a Playground Fading
Deliver Us
All For Me
Trigger
Alias
Colony
Swim
The Hive
The Quiet Place
Where the Dead Ships Dwell
Fear Is The Weakness
Come Clarity
Insipid 2000
Only for the Weak
Delight and Angers
Cloud Connected
The Mirror's Truth
Take This Life
