Vendégszerzőnk Vitzus ismét jó helyen volt jó időben és ebből egy nagyon jó kis Rockfeszt 2011 beszámoló kerekedett, olvassátok szeretettel!
Idén már nem terveztem több fesztiválra ellátogatni, de a barátok ereje győzött - a Rockfeszt egy régióbeli kis faluban (Nagyudvarnok, Felvidék) van minden évben (idén már hatodszor!) megrendezve, így egyértelmű volt, hogy sok ismerős is kilátogat - akik miatt már megéri kimenni. Összesen csak 3 zenekar volt, akiket ismertem a programból, abból egy érdekelt igazán, de erről majd később.
A hely maga nagyon kellemes, átlátható a fesztivál - hátul a sátrak, középen étel és italpultok, elfogadható árakkal, elöl pedig a színpad - aminek egyetlen "hibája" az volt, hogy magas volt, ezt viszont kompenzálja az, hogy kitűnően szólt!
A szombati s egyben zárónap fő fellépői számomra a környékbeli helyi banda, a Stroke volt.
A zenekar egynéhány tagját személyesen ismerte a közönség nagy része, így az alaphangulat adva volt. A srácok már próbálgatják szárnyaikat és írják a saját dalaikat, de azért a koncertprogram nagy része feldolgozásokból állt. A korai időpont ellenére sokan kíváncsiak voltak rájuk, és szerintem mind jól szórakoztunk a Red Hot Chilli Peppers, Blur, és sok más előadó számaira.
STRoke:
A Stroke közönség kemény magja, libasorban:
Facebook oldaluk: http://www.facebook.com/pages/STRoke/120056824726733
Utánuk egy kisebb szünetet tartottunk, inkább élveztük egymás társaságát - főleg, hogy még a sátraknál is tökéletesen hallottuk a Survive the Flood és a Wrong Side of the Wall zenéjét.
Wrong Side of Wall gitárosa, magas színpad, és egy Monster karom:
Az Idoru koncertjére azért már elkezdtünk éledezni, aktívabban figyeltük a koncertet, a végére oda is mentünk szerencsére a színpadhoz, és egy rövidet táncoltunk - közben be is sötétedett, így adva volt a hangulat, és oldódtak a gátlások :) A koncert után az Idoru-s srácok bejelentették, hogy levonulnak, de a színpad mellett ingyen CD és pólóosztást rendeznek - így több, mint harmincan lettünk gazdagabbak egy Idoru CD-vel, és pár szerencsés egy-egy pólóval is, a srácok pedig még vagy 20 percet ott maradtak dedikálni.
Rövid (hosszú...) átszerelés, és megjelent a színpadon az est fő fellépője, a Depresszió - magabiztosan állíthatom, hogy a ma megjelentek több, mint fele miattuk jött ki - a küzdőtér megtelt emberrel, amikor elkezdték az intro-t. A setlist a szokásos volt, Nem akarok elszakadni, Hagyjatok Bízni, Néha, Múlnia Muszáj, Sokkold a rendszert, Mi forradalmunk, Nincs jobb kor, és társaik.
A zenekartagok nagyon aranyosak voltak, kommunikáltak a közönséggel, szívesen együtt-énekeltek, bohóckodtak, úgy, ahogy azt kell.
A hangulat hatalmas volt, legtöbben énekelték a szövegeket (bár egész sokan voltak a fesztiválon, akik csak valakit elkísértek, és fogalmuk sem volt a műfajról, de ez nem okozott gondot), táncoltak, ugráltak, pogóztak (sajnos olyan lazán álltunk, hogy ment az állatkodás, és a hatalmas röpülve esések, jómagam is szereztem egy csúnya monoklit, de hát ilyen ez a rockszakma) - tehát egy biztos, Depresszió-ék jól kifárasztottak minket.
Idén már negyedszer láttam őket (összesen hatodszor), kívülről tudtam a programot, de még így sem mondhattam unalmasnak a bulit - természetesen ehhez a haverok jelenléte is hozzájárult... A hab a tortán pedig az, hogy most sikerült is velük pár szót váltanom, meg "egyen-metálvillázós-képet" csinálnom az egész zenekarral.
A fesztivál egybevéve nagyon jó volt, jó árakkal, aranyos szervezőkkel és staffal, családias hangulattal, rendes vízöblítéses WC-vel és jó technikával - az egyetlen gondot a zuhanyzó vagy egyéb fürdőalkalmatosságok hiánya jelentette - bár szinte mindenki haza tudott menni a közelbe, így nekik nem jelentett gondot, én pedig csak egy napra mentem.
Végezetül álljon itt pár hangulatkép:
Végül itt egy link Vitzus oldalára, olvasgassátok őt is: koncertbeszamolok.blog.hu/
