SZIN 1. nap - Csak pár koncert és más semmi...
Ma semmi különöset nem csináltunk, próbáltuk túlélni a meleget és utolérni azokat, akikkel meg volt beszélve az interjú.
Shehear alaposan elfáradt, volt hogy még a füle is izzadt volt, persze ez alól én sem voltam kivétel. Mindenkinek ajánlom hogy a tűző napon álló sátorban töltsön el egyetlen órát is, mégpedig akkor amikor az idei év legmelegebb napját ígérik a meteorológusok. 31-37 fok nem semmi ezért érthető, ha pánikszerűen menekül mindenki a medencékbe, illetve inkább abba ami nem meleg vizű. Az Ocho Macho koncert után tértünk magunkhoz és a N.O.H.A. volt az amit meg szerettünk volna nézni. Lelövöm a poént, borzalmas volt.
Vagy mi nem illettünk bele a zenei hangzásukba, vagy ők tekintették hakninak ezt a fellépést, de közel sem álltunk az egy hullámhosszra kerüléshez. Az első pár szám után pánikszerűen menekültünk és ahogy visszatekintettem, mások is így tettek az amúgy is csak félig teli nézőtéren. Jött a szokásos kérdés: Mit tegyünk, merre menjünk? A Neo-nak (Shehear nagy kedvence) már vége, a Kowalsky meg pont akkorra fejezi be amikor oda érnénk, így nincs értelme elindulni. Az Animal Cannibals épp akkor fogott bele a "Hazafelé az út veszélyes" című hősi eposzba, mely oly mélyen gyökerezik a magyar zenei kultúrában, hogy még az óvodások is ismerik. Énekelte is mindenki és a jókedv ránk is ránk ragadt, úgyhogy amíg a sátorig elértünk, ezt dúdoltuk. Valami nagy betegség törhetett rám, mert még a sört sem kívántam, mindössze egy finom vacsorát, lefekvést és hatalmas alvást. Az biztos, hogy ha vasárnap hazaérek, olyan leszek mint a medve, mert elvackolom magam, és 24 órát pihenni fogok. Ennek ellenére a vacsi után (már 2. napja hideg kaja, brrrrrrr.....) felnyitottunk egy turbós energiaitalt, és beöntöttük a gallér mögé. Elkezdett csillogni a szemünk és ránk jött a mehetnék hiszen mindenki tudja, hogy az éjszaka fényei más megvilágításba helyezik még az unalomig ismert dolgokat is.
Ahogy ballagtunk, egyszerre csak egy csomó embert láttunk, amint a legnagyobb csendben eszeveszetten táncoltak és artikulálatlanul énekeltek. Mivel még sosem voltunk ennyire debil társaságban, nem volt kérdés hogy ott a helyünk köztük. Kiderült hogy az ATC Silent Party Stage valóban az ami a neve, bejutáskor mindenki kapott egy fülhallgatót és azon keresztül hallgatta a színpadon zenélő DJ-ket. Hatalmas buli, ezt mindenkinek ki kell próbálnia, mert ha letekered a hangerőt, bárkivel el tudsz beszélgetni, ha meg magányra vágysz, felhangosítod. Shehear-al megegyeztünk hogy a kék DJ pszihedelikus ambient zenéje sokkal jobban bejön mint a zöld DJ modernebb stílusa. 1 óra múlva csak azért hagytuk ott, hogy fölfedezzük a többi helyszínt, de mindketten tudtuk: ide még visszatérünk. A Music Channel Aréna kongott az ürességtől, a 3-400 ember helyett alig tizen riszálták magukat, így azzal a lendülettel ahogy bementünk már jöttünk is kifelé. Az Axe standjára is kíváncsiak voltunk, tudjátok, ez a hely az, ahol tüzes angyalok mossák le szivaccsal a bátor kedvű férfiemberek testét és jutalomból még nadrágot illetve törülközőt is adnak. Az én fejem nehéz eltekerni, így ez a szolgáltatás nem hozott izgalomba, viszont épp akkor osztogattak kerek matricákat amiket oda ragasztottak ahova csak kérted. Voltak igen merész kérések, főleg a lányok részéről, ezt talán mondani sem kell... ;-)
Hajnali 1-2 körül volt, úgyhogy azt gondoltuk, ideje egy jó fürdőnek, úgyhogy visszacaplattunk a sátorhoz, átvettük a ruhánkat és belecsobbantunk a meleg vizes medencébe. Én a magam részéről itt meg is álltam, a következő órákat áztatással, zenehallgatással és a táncolók figyelésével töltöttem. Shehear elindult felfedezni a helyi hímnemű populációkat és 15 percen belül begyűjtött egy korban hozzáillő négyes csoportot, akikkel kedélyesen el is társalgott. Hajnali 4-kor lett elegünk mindenből és rövid altatási fázis után mindketten reggel 8-ig húztuk a lóbőrt.
