Sokan kérdeztétek mi a bajom a Pannóniával, miért keseredett meg a szám íze. Hát most jól leírok mindent ami bánt...
Jóval a hivatalos nyitás előtt érkeztem, már 10 óra körül ott voltam. Épp akkor ragasztották ki a pénztárként működő konténerekre a feliratot hogy a négy ablak közül melyiknél milyen jegyet lehet átvenni. Mindez derékmagasságban történt ami már akkor is furcsa volt mert ha elé áll pár ember már nem látszik. Egy másik feliratot is kitettek, közvetlenül a pénztár ablakra. Ez is jól indult mert amíg zárva volt egy redőnyt eresztettek elé (tehát nem látszott) amikor meg kinyitottak, az ablakot is behajtották amikor szintén nem látszott. 14 óra volt megjelölve arra hogy akkor kezdik beengedni az embereket, ez a késői időpont már akkor is furcsa volt nekem. Technikailag úgy oldották meg a beengedést hogy sorba kellett állni a pénztáraknál ahol elvették a jegyeket és karszalagot adtak érte annak megfelelően hány napra jöttél. Tehát hiába volt meg a jegyed még egyszer sorba kellett állni ahhoz hogy bejuthass. Ehhez kapcsolódik még az a tény hogy az első koncert 15 órakor kezdődött tehát aki őket is akarta látni annak nagyon kellett igyekeznie. Eljött az idő de csak nem volt semmi mozgás a pénztáraknál, egy jó 20 perces késéssel nyitottak ki. Ezzel eléggé felhergelték a tömeget akik eddig már alaposan az üveg fenekére néztek és most gyorsan be akartak jutni vagy a jó sátorhelyek vagy egyszerűen a wc miatt. Két kis korláttal gyorsan megrendszabályozták a tömeget és nekem (mivel már több mint 4 órája ott vártam) sikerült megcsípni a 20. helyet. Ekkor kezdődött a lidércnyomás...
A fentebb leírtak miatt egyesével kellett mindenkivel foglalkozni, emiatt olyan lassan haladt a sor hogy szinte észre sem vettük. Emiatt a tömegben mindenhol meglévő ügyeskedők is erőre kaptak, elkezdtek beállni a sorok elejére oldalról ami miatt még jobban belassultunk. Az erőteljes kiabálás miatt megjelent pár plusz biztonsági ember akik többé-kevésbé megpróbálták uralni a helyzetet de tisztán látszott ha a tömeg megindul nagy baj lesz. Másfél órát (másfél órát, 20 embert és kb. 5 métert kellett haladnom!!!) álltam sorba míg eljutottam odáig hogy a sajtós hölgy elkezdett velem foglalkozni. Ez az idő sokaknál túl hosszú volt, mögött egy üres üvegbe pisiltek páran mert nem merték elhagyni a helyüket nehogy ne engedjék vissza őket. A problémához hozzájárult a legelején említett tájékoztató tábla kirakási baki is, sok sajtós más ablakhoz állt be majd miután a saját sorukat végigállták átküldték a mi ablakunkhoz. Persze ez meg az itt állóknak nem tetszett, kemény mondatok hangzottak el és örülök míg ott voltam nem tört ki verekedés. Én elhiszem sokaknak szúrja a szemét a sajtójegy és tényleg vannak olyanok akik haveri alapon vagy ismerősként kapják de a tisztességesebbje azért van ott hogy dolgozzon. A főnöke el is várja hogy beszámolót, képeket vagy még videót is küldjön haza ezért nekünk életbevágó hogy időben bejussunk mert ha nem lehet kirúgnak. Mögöttem valaki megkérdezte a nyugtatásra kiérkező PaFés arcot hogy miért nem korábban nyitott a pénztár mire az megvonta a vállát és azt mondta hogy ekkorra volt meghirdetve. Ekkor már majdnem üvöltöttem hogy: NEM LÁTJA MI VAN ITT??? Később derült ki volt olyan ujságíró aki kénytelen volt egy ötezressel lefizetni egy elöl állót hogy időben bejuthasson, más végigállta a négy és fél óráját (!!!) és ezzel le is késte az aznap esti magyar zenekarokat.
Ez így már eléggé balkáni kezdés volt, a helyzet sajnos később sem lett jobb.
A sajtószobánál várakoztunk mert a Twisted Sister érkezése csúszott körülbelül egy órát. Mindez nem nagy ügy, ha késnek akkor is megvárjuk őket, ezért vagyunk ott. Közben a sajtószoba előtt forgalom is zajlott, kocsik jöttek-mentek, ezt azt hoztak, pakoltak meg mit tudom én mit csináltak. Valószínű a téblábolásunk nem tetszett az egyik biztonsági őrnek mert a következő kocsinál jó hangosan ránk szólt: Menj odébb b*meg! Majd amikor elképedve néztünk rá meg is ismételte: Nem hallod f*szkalap? Ez a hang lehet a disznórészeg falubikájának megfelel akit le kell állítani de nem hiszem mi rászolgáltunk volna. Egyikünk sem ivott egy kortyot sem, aki úgy megy sajtótájékoztatóra hogy bűzlik a szesztől azt be sem engedik de még a kollégái is kitagadják. Nagyot nyeltünk, odébbálltunk...
Túl voltunk ezen is de sajnos a java még csak most jött. A szervezők valamilyen általam ismeretlen ok miatt nem adtak ki fotóspasszt csak újságíróit. Ebből adódóan mindenki akinek ilyen volt az bejöhetett a fotósárokba fotózni. Vagy mégsem, mert a kezdés előtt egy perccel odajött egy biztonsági őr hogy ez a passz nem jogosít fel senkit a fotózásra, húzzunk ki a küzdőtérre. Itt már bennem is felment a pumpa és bizony kemény odamondások történtek mindkét féltől egészen addig míg egy arra járó szervező ezt meghallva oda nem szólt hogy igenis ezzel bemehetünk. Nem tudom mi lett volna velünk ha nem engednek be, szerintem kaptak volna hideget-meleget utólag a cikkekben. Azonban így sem volt jó mert most meg az összes sajtóst beengedték így az is bejöhetett akinek csak papírja-ceruzája volt és a mobiljával fotózott. Nincs ellenemre ez sem ha a szélén állnak és nem zavarják a profikat de ők beálltak a színpad közepére és még jól be is nyúltak. Valakinek még ez a 20 ember sem volt elég, a mellettem álló biztonsági őr haverja is bekéredzkedett a küzdőtérről.
Így hangzott a beszélgetés, direkt lejegyeztem: Koma most vettem egy jó kis gépet occsón, beengedsz ha utána meghívlak sörözni? Persze gyere csak, osztán menj jó előre hogy szép legyen a kép...
A guta ütött meg minket, komolyan mondom. Nincs az ilyenek ellen kifogásom ha mondjuk az első 2 számban mi dolgozhatunk, aztán ők azt csinálnak amit akarnak de legyen meg a mi időnk is. Itt nem volt meg, lökdöstük elfele a sok szerencsétlen kezét ők meg anyáztak ránk erősen, még jó meg nem vertek.
Véget ért az időnk, ki kellett jönni és már löktek is ki volna a tömegbe, az est színvonalához illő: Takarodj kifele te kis p*cs! felszólítással. Valahol itt telt be a pohár, azt mondtam hogy én akkor is bent pakolom el a gépem ha neki nem tetszik. Nem megyek ki az őrjöngő tömegbe a sok százezres géppel és objektívvel hogy 30 méteres vesszőfutás után tudjam csak elrakni. Nem tetszett neki de a megemelt orgánumom, a liláskékbe játszó arcom és az általam használt (hozzá hasonló) szép szavak adtak annyi időt hogy elpakoljak. Maga a koncert jó volt de miután véget ért sovány malacként szaladtam a kocsihoz és jöttem haza, nehogy egyetlen plusz percet is el kelljen töltenem ezzel a brigáddal.
Nem egy koncerten voltam már az évek alatt de ez volt mindennek a legalja szervezésben, hozzáállásban és emberségben.
