Egy év alatt hatalmasat változott a Delain, az énekesnő Charlotte Wessels már nem az az ártatlan kislány akit a Sonata Arctica előtti fellépésen láttam. Két előzenekar is volt, kattints a részletekért.
Nem mondanám hogy túl sokan tolongtunk vasárnap este a Diesel Klubban pedig a jegyár mérsékelt volt mégis sokan otthon maradtak. Elsőként az angol Lost in Thought pattant a színpadra. Volt szerencsém meghallgatni az idei Opus arise albumukat és már akkor is gyanús volt hogy ők nem egy „igazi” zenekar, inkább egy Dream Theater tribute banda akik az eredeti számok feldolgozásából akarnak megélni. Gyanús volt akkor is és had lőjem le a poént, a fellépésük egész ideje alatt is arra gondoltam hogy ez valahogy nem jó.
Ha már semmi egyedi nem jut eszébe a zenekarnak, ráadásul az énekes Nate Loosemore hangja nélkülöz mindennemű zenei virtuozitást abból nagy bukta lesz. Amennyiben kivesszük őt közülük a banda nagyon szépen muzsikál, a szólógitáros srácnak nem is egy emlékezetes megmozdulása volt, a másodikban ráadásul a billentyűssel közösen duetteztek. Tanulságként csak annyit szűrtem le hogy gyorsan el kéne felejteni ezt a tribute dolgot és keresni egy tisztességes énekest, úgy lenne esélyük arra hogy maradandót alkossanak.
Az osztrák Serenity már teljesen másképp állt a dologhoz. Létezésük 7 éve alatt már két lemezt is kiadtak és szépen veszik felfelé a lépcsőfokokat. Látszott rajtuk hogy rutinosak, az énekes Georg Neuhauser az első pillanattól kezdve a maga oldalára állította a hallgatóságot és attól kezdve a tenyeréből ettünk. Az egész színpadi produkció szépen ki volt dolgozva, esetlegességnek vagy rögtönzések helye nem volt. A két gitáros kiállt a hangfalak tetejére és onnét nyomta, Neuhauser behajolt a közönség közé, pacsikat adott, hergelte őket, egyszóval élvezetes és maradandó bulit alkottak. Vendégzenészként pár számra csatlakozott hozzájuk Lisa Middelhauve és amit ketten a színpadon ének címén előadtak az simán elmehetett volna betétként egy korhatáros szolid erotikus filmeben. A zenéről sem felejtkeztek meg természetesen, nálam mind felkészültségben, látványban és előadásmódban kitünőt érdemelnek. Előzőleg nem fektettem beléjük sok energiát de mióta hazajöttem megnéztem az oldalukat a myspace-en és azóta többször is meghallgattam a dalaikat. Elméletileg melódikus metálnak mondják magukat de inkább a lágyabb részek dominálnak a zenéjükben. Érdemes rájuk figyelni, nagyon jók.
Erős előzenekar után fellépni csak akkor szabad ha főzenekarként még ezt is túl tudják licitálni. A Delain-nal kapcsolatban voltak fenntartásaim mert tavaly a Pecsában már láttam őket a Sonata Arctica előtt és akkor az volt a véleményem hogy inkább aranyosak mint jók. Metal bandára használva ezt a szót hogy „aranyos” különben is inkább degradáló, dögösnek kell lenniük, határozottnak, erősnek és keménynek. kíváncsi voltam és amikor Charlotte Wessels kijött a színpadra még mindig nem lettem meggyőzve mert a mélyen kivágott ruha szerintem csak figyelemelterelés valami másról, gondoltam én. Azonban amikor megszólalt... minden előzetes félelmem elpárolgott és átváltott csodálattá.
Charlotte olyan volt amilyennek lennie kell, tele volt életerővel, keményen nyomta a dalokat, odatette magát még a szünetekben is és amikor csak állt a sarokban akkor is elhittem neki hogy ő a végzet asszonya vagy inkább dominája. természetesen a Stay Forever-rel kezdtek, aztán az Invidia, a Get The Devil Out Of Me, Nothing Left. Ugyanúgy mint a Serenity, végig kézben tartották az irányítást, egy pillanatra sem engedték ki a kezük közül a koncertet. Az új albumról is játszottak egy számot, a Milk And Honey-t ami egy kellemes melodikus szám, feldobja a sok erős dal sorát.
Hatalmas őrjöngés fogadta minden számukat és a végén adott ráadás után sem távozhattak szabadon, még egy számra vissza kellett jönniük. El ne felejtsem itt a végén elmondani hogy náluk már erős háromnegyed ház volt ami dicséretes, de álló embert nem lehetett látni. Ugrált, tombolt mindenki aki bentvolt és nem csak a darálóban hanem a karzatokon is!
Amennyiben nem látom többet a Lost in Thought-ot nem leszek szomorú, viszont a Serenity-t és a megváltozott, erős és határozottan első vonalbelivé vált Delain-t még szívesen hallgatnám hazai koncerteken. Kicsit még félek is a Delain-től, ha egy év alatt ennyit fejlődtek mit fogok látni tőlük jövőre, kirúgják a ház oldalát ? Nem is bánnám...
Azannya értékelés:
Lost in Thought 2/10
Serenity 8/10
Delain: 9/10
Delain 2011.05.15 Diesel
