Nyolc órai kezdés, jegyár alig-minimál, fele úgyis leiható, unalmas kedd este hideggel és semmitevéssel. Miért ne tölthetném el az időt jobban mint itthon lopom a napot, gondoltam magamban és meglátogattam a Tündérgyárat ahol az isteni Julie Christmas adott koncertet, bemelegítésként pedig a hazai Haunebu hergelte a közönséget.
Én időben érkeztem tehetném fel a kezem a képzeletbeli tanár előtt mint egy jól fésült egyetemista a ZH írásakor. Akkor miért nem kezdődött időben kérdezhetnénk, mert valami susmus biztos meghúzódott a háttérben hogy másfél órát kellett üldögélnem étlen, szomjan és néznem a többiek jóllakott óvodás somolygását. Ez van, így történt és utólag belegondolva belefért még az időbe ez is, mert megérte várni bár a technikai gondok ennyivel nem értek véget.
Mondhatnám felpattant a Haunebu a színpadra és belevágott a garage/stoner közepébe de ez nem teljesen igaz. A zenekar már bőszen húzta a talpalávalót mikor Veszéjes Áron odaállt a mikrofon elé és egy egy hangot nem hallottunk abból amit énekelt. A lehető legjobb megoldást választotta, földhöz vágta a kezében lévő vizes palackot és lesétált a színpadról. Szerintem ennél egyértelműbben nem lehet elmondani a hangtechnikusnak hogy gáz van és aktivizálja magát. Meg is történt az orvoslás de akkor meg valami más huncut technikai malőr kúszott be a műsorba. Így ment ez egy ideig míg sikerült úrrá lenni mindenen és végre kezdődhetett az igazi műsor. Aki arra számított hogy a My Father Was A Master Blacksmith három számát kapja csak az tévedett és aki arra gondolt a kései kezdés miatt bármit is rövidítenek a műsoron az megint csak mellétalált. Bő félórás elszállás volt, engem a pszicho és egyéb dolgokon kívül erőteljesen emlékeztetett egy olyan igazi Doors-os elszállásra. Volt lebegés, gitárszólók és Veszéjes Áron vérfagyasztóan rikoltozott mellé. Tetszett, igaz drukkoltam is nekik hogy úrrá tudjanak lenni a helyzet visszásságain.
Elfelejtettem olyanokat írni hogy hányan meg kik voltak, essünk is túl rajta még Julie Christmas színpadra lépése előtt. Szóval volt vagy három tucat egyetemistának kinéző egyetemista, még vagy két tucat akik nem néztek ki úgy de szintén azok voltak és páran beestek valami más vidékről. A nemükön kívül róluk nem lehetett megállapítani kicsodák mert az első ülésre alkalmas alkotmányra lerogytak és vadul hortyogva mély álomba merültek. Lehet hátránya is van annak ha a belépő fele leiható, ezen gondolkoztam de aztán beláttam az az 500Ft nem képes ilyen elemi erővel kiütni senkit úgyhogy valahol előtte ők már aljasul leittasodtak.
Jöjjön akkor Julie Christmas akit nagyon vártunk már mert olyannyira underground hogy a legnagyobb kutakodás után is csak pár semmitmondó oldalt dob ki az internet róla. Ennek ellenére nem szabad kétségbeesni mert olyan önmarcangolósan öngyilkosos hangulatot tud pillanatok alatt készíteni a színpadon hogy minden mazohista megnyalja utána az összes ujját. Egy üveg Johnny Walkerrel kezdett amiből szépen fogyasztott is, aztán a plafonra függesztett hangfalat próbálta leoperálni úgy hogy belecsimpaszkodott és még jó pár trükköt bedobott mindamellett hogy hallgatni is öröm volt. Sikoltóan csapongó hangja, kiszámíthatatlan mozgása és a többi zenész által alátolt noise-hardcore-posztmetal dürrögés olyannyira szokatlan volt hogy az már jó.
A tavaly év végén kiadott The Bad Wife dalaiból szemezgetett mely pusztító erejével eddigi pályafutásának csúcsát jelenti, beleszámítva a Made Out Of Babies-ben eddig eltöltött éveket is. Eddigi meghallgatásai után én teljesen el voltam tőle varázsolva és ahogy körbenéztem láttam hogy a többiek is így voltak vele, vadul bólogatott és dülöngélt a terembe bezsúfolódott közönség. Egyszerre fájdalmas és sebeket felszaggató őt hallgatni, de ebben benne van a magunkra találás öröme is mintha egy mély őrület aljából néznénk a biztonságot mutató fénycsóva apró pislogását. Leírhatatlan és megrázó az az élmény amit a koncert adott, felért egy teljes pszichológiai önvizsgálattal, ráadásul érzéstelenítés nélkül.
A Haunebu sikeresen magára talált az ellenséges környezet ellenére és meglepően kellemes műsort adott. Annak ellenére hogy sokan sok mindent mondanak róluk mára már egyértelművé vált hogy sikeresen beilleszkedtek a hazai underground világába. Julie Christmas nem egyszerű egyéniség, exhibicionista, önromboló és másokat is elemi erővel önvizsgálatra késztető zseniként lehetne besorolni a zenei élet széles palettájára. Ez a stílus sosem lesz a mainstream vonulatába illeszthető de ha nem lenne az szegényebbé tenné azokat akik valami másra, extrémebbre vágynak.
Azannya értékelés:
Haunebu:6/10
Julie Christmas: 8/10
