Hatalmas bulit adott az Epica és előzenekarként a hazai Leecher-nek is sikert hozott a bemutatkozás.
A jót sosem lehet megunni így semmi sem árnyékolja be azt az örömöt hogy a szimfonikus metál legnagyobb képviselője, a Holland Epica újra eljött hozzánk. Mi szeretjük őket, ők is szeretnek minket, a zenéjük fantasztikus és senki sem bánja ha minden évben eljönnek hozzánk.
Előzenekarként egy hazai Apocalyptica klón, a Leecher állt a színpadra, azzal a finncsavarral hogy külön énekesnőjük is volt. A vöröshajú Koni szemet gyönyörködtető látvány volt, szerintem ő és a produkció 50-50%-ban osztotta meg a nézők figyelmét. Miután én is beteltem a látványával azután kezdett csak zavarni hogy valami mintha hiányozna az előadásából. Olyan volt mintha a közelmúlt hatalmas mozi sikerét, a Fekete Hattyút néztem volna, csak itt Natalie Portman-nak nem sikerült előhúznia fekete énjét a háttérből. A dögösség, belevalósság és a „rosszaság” hiányzott belőle, túl édes és aranyos volt és ettől a szememben kevéssé hiteles. A közelmúltban elért sikereik azt jelzik pontosan tudják merre kellene haladniuk így bízom benne ezt a problémát is előbb-utóbb orvosolni fogják.
Következett az Epica, akiket tavaly a Hegyalja fesztiválon is hallhattunk, év végén a Diesel klubban és most, alig 5 hónappal később a Club 202-ben is. Mindez semmit nem jelent, látogatásuk gyakorisága nem befolyásolja azt hogy mindenhol telt ház fogadja őket. Most sem volt másképp, egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren, és amikor a kezdő Resign to Surrender dallamai felcsendültek hatalmas ováció fogadta őket. Simone Simons ismét gyönyörű volt, mélyen dekoltált, pókhálóval díszített ruhában és bőr nadrágban állt ki elénk és teljesen egyetértettünk abban hogy jogosan jár neki a (már sokadszorra) megítélt legszebb női metál énekesnő díja. Senki se gondolja azonban azt hogy a testével akar minket elkápráztatni, ezt főleg azoknak mondom akik még nem hallották őt. Első élő albumukat a Miskolci Opera Fesztiválon vették fel, és a The Classical Conspiracy hatalmas sikert aratott nemzetközi szinten is. Nem tudom megállni hogy ne lelkendezzek még róla hiszen az aki tökéletesen el tud énekelni egy Verdi, Händel, Dvořák vagy Vivaldi áriát az egy „egyszerűbb” szimfonikus metál dalban is utánozhatatlan hangzásra képes. Új stúdió albumukat jövőre ígérik ezért a mostani koncert alapjait is a 2009-es Design Your Universe adta. Unleashed, Martyr of the Free Word, Kingdom of Heaven, összesen 11 számot játszottak a ráadással együtt.
Volt karaoke is, Simone a Cry for the Moon előtt kérte hogy a Forever and ever refrént mi énekeljük és megemlítette még azt is hogy barátja révén szerette meg hazánkat. Természetesen Mark Jansen nem tudta kihagyni hogy ne használja ki az április 1-ben rejlő szóviccet és a szünetben megfenyegetett mindenkit hogy nem lesz ráadás, aminek hangos kiabálás és „one more song” kántálás lett a vége. A másik vicce fordítva sült el, mert amikor bejelentette hogy a jövő héten is jönnek arra olyan tapsvihart kapott hogy még ő is meglepődött. A két órás koncert végén a Tides of Time zárta a műsort és szinte mindent szétosztogattak a színpadról. Pengetők, dobverők, de még a setlist is átkerült a rajongók kezébe, persze rengeteg pacsival és kézfogással egyetemben.
Kötelező körként megemlíteném hogy a hangosítás nagyon jó volt, a világítás pedig egészen fantasztikus. Amikor körbevilágították Simone-t kék reflektorokkal és közben fújták rá a füstöt hát olyat én még koncerten nem láttam.
Fantasztikus hangulatú bulit adott az Epica, nem bánnám ha fél év múlva újra jönnének mert egyszerűen nem lehet megunni őket. Simone Simons erőteljes színpadi jelenléte képes annyira egyedivé tenni őket hogy nem véletlenül tarják őket a szimfonikus metál legnagyobb előadóinak. A hazai Lecchernek van kire felnéznie, reméljük egy napon rájuk mosolyog a hírnév, bár elég sokat kell majd érte dolgozniuk.
Setlist:
Resign to Surrender
Sensorium
Unleashed
Martyr of the Free World
The Obsessive Devotion
Imperial March
Sancta Terra
Cry for the Moon
Kingdom of Heaven
ráadás:
Tides of Time
Blank Infinity
Azannya értékelés:
Leecher: 4/10
Epica: 9/10
