Ezen cikk apropóját az adta hogy április 8-án a Sportarénában ad közös koncertet a Slayer és a Megadeth. A két csapat közül most az elsőt választottam ki hogy egy rövid ismertetőben összefoglaljam pályafutását és bemutassam híresebb dalait. Igyekszem úgy megtenni mindezt hogy azok is találjanak benne érdekesebb információkat akik ismerik őket és azok is akik nem (bár ezen utóbbi alfaj ritka a rockerek között). Az albumok mellé korhű videókat is választottam így ha nem tökéletes is a minőség de a hangulat mindenért kárpótol.
A Slayer-t 1981-ben (ó azok a boldog 80-as évek...) alapította Kerry King és Jeff Hanneman Los Angelesben és először tribute zenekarként működtek, Iron Maiden és Judas Priest számokat játszottak. Ezekben az időkben arcfestéssel és szöges cuccokban léptek fel, a színpadon pentagrammok voltak és fordított keresztek ezért sátánistáknak tartották őket. Ez a fajta polgárpukkasztás pályafutásuk során végig megmaradt, lemezeik borítója és szövegeik a mai napig viharokat kavarnak. Egy évvel később felfigyeltek rájuk és egy válogatáslemezen megjelent az Agressive Perfector nevű számuk. Az ide belinkelt verzió az 1984-es Haunting The Chapel lemezükön jelent meg először hivatalosan.
Következő albumuk a Hell Awaits 1985-ben jelent meg és azon kívül hogy villámgyorsan eladtak belőle 100.000 darabot még történelmet írtak vele, a death és black metal egyik legfontosabb korai albumaként tartják nyilván. Ebben az évben jöttek először Európába koncertezni, mondani sem kell hatalmas siker kísérte őket. A címadó számot linkelem ide ráadásul egy 1985-ös felvételt. Nem hiszem hogy bárki elkövetné ezt a szentségtörést de a türelmetlenebbeknek elmondom hogy a lassabban induló szám 2:30-nál gyorsul be üzemi hőfokra.
Új év, új album mégpedig a Reign in Blood melyet a kritikusok és a rajongók egybehangzóan a thrash metal legnagyobb hatású lemezei közé sorolnak. Összesen 10 számot tartalmaz de ezek mind rövidek, a teljes album hossza nem éri el a fél órát. Annak ellenére hogy a rádióadók nem vállalták a lejátszását mégis hamar elérte az aranylemez státuszt ami akkor még 500.000 eladott darabot jelentett! A sikert és a zenekar saját elismerését jelzi az is hogy majd 20 évvel később a 2003-ban, a Still Reigning turnét ezen album számaira alapozták és még a számsorrenden sem változtattak. Mindössze két hosszabb dal szerepel rajta, az Angel of Death és a Raining Blood, a többi hossza másfél és két és fél perc körül mozog. Az első számot linkelem, természetesen most is korhű felvételen ami elég csapnivaló minőségű. Botrányok övezték ezt a számot mert szövege a hírhedt náci orvos, Josef Mengele rémtetteit meséli el, emiatt sokan náci szimpatizánsnak is nevezték őket. Ezt a tényt erősíti az is hogy Hanneman gyakran viselt náci kitűzőt a koncerteken bár az eszmével való azonosulást mindig tagadták.
1988-ban jött a South of Heaven, az egyik legjobban várt lemezük de megjelenésének pillanatától erősen megosztotta a rajongótábort. Ez egy fura útkeresés mert felismerték hogy nincs értelme (lehet nem is tudnának csinálni) még egy Reign in Blood-féle gyors albumot és az is látszott ekkor hogy a thrash lassan kezd kifulladni. A túléléshez kellett egy olyan lemez ami thrash is meg nem is, ebből a vajúdásból született a South of Heaven. Sokaknak nem tetszett hogy visszavettek a gyors ritmusokból és „lassabb” de technikásabb számokat készítettek, mások pont ezt emelték ki mint előnyt. Azért az idézőjel mert mindez viszonylagos, a belinkelt videón a második percnél hallható gitárszólót azért elég merész lenne lebecsülni. Ugyanekkor látható még a hatalmas sátán kereszt is amit az első bekezdésben említettem. Az ellenkezés ellenére jól fogyott a lemez, a The Billboard listáján felkúszott az 57. helyre és mára már elfogadott lett a legfanatikusabb rajongók körében is. Ismertségének az is nagy lendületet adott hogy amerikában a Judas Priest előzenekarként játszhatták el ami az akkori erőviszonyokat tekintve főnyereménynek számított.
1990-ben jött a Seasons in the Abyss mely egyfajta keveréke a Reign in Blood gyorsaságának és a South of Heaven dallamosságának. A Slayer-re jellemző hogy ha egy albumot készítenek azt mindig alaposan végiggondolják és inkább lassabban de odafigyelve alkotják meg a számokat. Kerry King például hosszas gitárleckéket vett gyerekkori tanárjától hogy technikáját tökéletesítse. A lemez kiadásakor európában turnéztak a Megadeth-el, ami most kifejezetten öröm nekünk ugyanis hozzánk is ebben a felállásban jönnek el. Természetesen ez is aranylemez lett és sok kritikus szerint ez a valaha készített legjobb Slayer lemez.Első két videoklipjüket is ezen album számaiból készítették, a War Ensemble és a Seasons in the Abyss volt a kiválasztott. Én az elsőt mutatom meg mely a 91-es öbölháború katonáinak himnuszává vált és melynek videóját Angliában a Wembley stadionban készítették
1991-ben még kiadtak egy dupla koncertlemezt majd hosszú szünet következett. Az thrash zene hullámai leültek, rengeteg kis és közepes zenekar szünt meg, a nagyobbak pedig épp csak vegetáltak vagy új utakat kerestek több-kevesebb sikerrel. 1994-ben azonban jött az újabb nagy robbanás, a Divine Intervention. A szokásos botrányról az SS-3 szám gondoskodott amely a náci Harmadik Birodalom egyik vezetőjéről, Reinhard Heydrich-ről szól. Ezen az albumon már nem Dave Lombardo ül a dobok mögött hanem Paul Bostaph aki egy másik thrash bandából ült át. A lemez sikeres volt, olyannyira hogy a már említett Billboard listán 8. helyezést ért el. Hangzásban a Reign in Blood-ra hasonlít, gyors számok, üvöltő szöveggel. A címadó szám meghallgatása után már szemernyi kétségünk sem lehet hogy ismét maradandót sikerült alkotniuk. Hosszas európai turnézás következett, hatalmas sikerrel.
1996-ban kiadnak egy feldolgozáslemezt ami nem aratott túl nagy sikert. Egészen 1998-ig kell várni míg megjelenik egy igazi új lemez. A Diabolus in Musica neve a latinból származik és a tritónusz nevű disszonáns hangközre utal amit a középkorban be is tiltottak mert az ördög hangközének tartották. Ezen az albumon is gyakran használják ezt a fajta megszólalást így adott volt hogy a nevét is erről kapja. A hangzáson most is sokat változtattak így a South of Heaven-hez hasonlóan ez is felemás érzést keltett a rajongótáborukban. A doboknál ujra Paul Bostaph ül aki a legutóbbi lemezen is közreműködött aztán az eltelt idő alatt kilépett majd ennél a lemeznél ismét csatlakozott a csapathoz. Annak ellenére hogy a kritikusok dicsérték mégsem lett sikeres az eladások tekintetében, bár a koncertjeik teltházasak voltak. A Bitter Peace nevű dalt választottam, ez az egyik gyors szám a lemezről.
Nevezetes évszám köthető új albumuk megjelenéséhez, a God Hates Us All (Isten utál minket) 2001 szeptember 11-én jelent meg az USA-ban, a World Trade Center hírhedt megtámadásának napján. Mindez külön jelentőséggel bír a sátánizmust ilyen erőteljesen hirdető zenekar esetében bár most csupán a véletlen okozta ezt az egybeesést. A hatásra még rá is játszott hogy a lemez borítója egy véres, szögekkel kivert bibliát ábrázolt ami alaposan kiverte a biztosítékot a hívőknél, emiatt egy fedőlappal kellett megjelentetni. Zeneileg a Reign In Blood gyorsaságát a Diabolus modernségével ötvözték, A zenekar megújulásának tarják ezt az albumot pedig semmi mást nem csináltak csak maradtak a thrash keretei között ámbár annak határait feszegetve. A Disciple nevű számot választottam melyért a következő évben megkapják a Grammy díjat mint Legjobb Metal szám. Az albumért is kaptak egyet, így övék lett a Legjobb Metal Album is. Paul Bostaph a turné után kilép, helyét újra az alapító (botrányosan kilépő) Dave Lombardo veszi át.
Tizedik albumuk a Christ Illusion 2006-ban jelenik meg, fedőlapján egy vértengerben álló bedrogozott jézussal. Elég morbid és egyben szűrreális, a megdöbbentés és a botrány nem maradhatott el. Vallásellenessége és a 2001-es robbantásokat terroristaszemmel bemutató dala (Jihad) miatt megítélése elég szélsőséges. Hosszú halogatás után adták csak ki, megírásához már 2003-ban hozzákezdett Kerry King de a lassan érlelődő dalok illetve a kiadójuk körüli váltás alaposan elhúzta az időt. Billboard 5. helyezés és telt ház minden koncerten, ha ez volt a kitűzött cél akkor mindet elértek vele. A lemez zenei megítélése a kritikusok szemében elég vegyes volt de abban egyetértettek hogy a Reign in Blood gyorsasága és brutalitása megjelenik a számokban is, és ez azt jelenti hogy tartják magukat az eredeti irányvonalukhoz. A Cult nevű szám videóját választottam mely előzetesen is megjelent, hatalmas sikert aratva.
Utolsó eddig megjelent albumuk 2009-ben jött ki World Painted Blood néven vérrel és emberi csontokkal díszített borítóval melynek négy darabjából az egész világot ki lehetett rakni. A Hate Worldwide dalt Grammy díjra jelölték de végül nem kapta meg, a sors fricskája hogy azt a Judas Priest egyik száma vitte el. A szokásos vitákon túl a legnagyobb panasz a lemez megszólalását érte, a kritikusok szerint a hangzást a stúdió nagyon elrontotta, nem sikerült kihozni mindent a dalokból. A zenekar 28 éves fennállását alapul véve sokan egy lassabb, kevésbé feszes albumot vártak de a World Painted Blood olyan iszonyú erővel és brutális gyorsasággal szól hogy a kételkedőket egyből sikerült meggyőznie. Magyar vonatkozású dal is felkerült a lemezre, a Beauty Through Order Báthory Erzsébetről szól.
A sorozat folytatódik, a következő részben a Megadeth pályafutását mutatom be.
