Őrületes buli volt a szó legszorosabb értelmében, volt amikor több néző volt a színpadon mint zenész, de nem éltünk vissza a helyzettel, boldogan ugráltunk a tömegbe és pogóztunk. Meglepetések azért voltak, ezért érdemes a cikket elolvasni.
Norvégül kezdtünk, a Purified in Blood nyitotta a bulit ami már ekkor is kellemesen telt házas volt. Meglepően jók voltak, sőt egyenesen elképesztők. Legújabb albumukról az Under Black Skies-ról játszották nyitásnak a Scavengers-t és szemem szám elállt. Kellemes gitárbetétekkel tarkított nagyon jó kis szám. Érdemes figyelni rájuk, aki a második albumán ilyen számmal jön ki az lehet nagyra hivatott. Egyébként az énekesük ritka mosolygós fajta, amikor nem akarta megváltani a világot lemászott a színpadról és a közönség között énekelt. Miután végeztek rengeteg elismerő hümmögést hallottam róluk a büfében de azt kell mondjam minden szőrösszívűségem ellenére egyetértek ezzel.
Az óceán túlpartjáról érkezett a Born of Osiris és már az első akkordok után nyilvánvalóvá vált hogy Jason R. Richardson és Lee McKinney gitárosok igen magas szintű tudást értek el hangszerük kezelésében. Persze az ének vezette a számokat de a két gitár és Joe Buras szintetizátora adta alá azt az alapot amire lehetett építeni. Igényes, dallamos zenét játszottak annak ellenére hogy a stílus megmaradt a hardcore keretein belül. Ilyenkor mindig azt sajnálom hogy egy-egy zenekarra csak fél óra jut, ennyi idő alatt lehetetlen megismerkedni a zenéjükkel, ez mégy egy CD lemezre is kevés hanganyag lenne. Az első benyomás mindent el szokott dönteni és a mai estén nekik is sikerült meggyőzniük.
Következett a Protest the Hero akik nem győzték eleget hangsúlyozni hogy ők nem amerikaiak hanem Kanadából érkeztek és ne keverjük őket össze holmi egyéb népekkel. Nem is lehet annyira egyediek és nekem is az egyik titkos kedvenceim. Ennek ellenére most valahogy nem szóltak jól. Lehet a keverőpultban lett valami elállítva lehet én vártam mást de valami kásás megszólalást kaptam az eddig szépen szóló hangok helyett. Az is előfordulhat egy Bloodmeat vagy Limb from Limb hangzása technikailag nem is megoldható a Dűrerben, nem tudom. Rody Walker énekes hozta a formáját, és elárulta a nagy titkot hogy mitől olyan jókedvű, gyűrűs vőlegény lett és nemsokára házasodik (ha minden jól megy...). Koncert előtt még csak reméltem sokan ismerik őket annak ellenére ez csak a második Magyarországi fellépésük de mikor az első számba belekezdtek akkor láttam rengetegen tudják a szövegét, ami azt jelenti nem vagyok egyedül aki kedveli őket. Náluk történt meg az hogy annyi stagedivingre vágyó néző mászott fel a színpadra hogy néha többen voltak mint a zenekar tagjai. Érdekes módon lányok is voltak akik beugráltak, ilyet eddig még csak ritkán láttam és meg is lepődtem rajta.
A Darkest Hour nem egy fris zenekar, 16 éve alakultak, már 7 nagylemezük is megjelent és a legutolsó kettő (a Deliver Us és az The Eternal Return) az amerikai US HEAT zenei listán az első helyen nyitott. Nem rossz teljesítmény de mindez csak úgy valósulhatott meg hogy kemény munka, ötletek és folyamatos fejlődés áll mögöttük. Magyarországon is jártak már párszor, éppen kerek tizedik fellépésük ez kis hazánkban. Meg is látszik rajtuk a rutin, ahogy színpadra léptek felpezsdült a nézőtér és olyan volt mint egy forrongó méhkas.Rengeteg számot játszottak legújabb lemezükről a The Human Romance-ról. Ismét fordultak egy nagyot stílusban, ez nem sorolható be egyértelműen sem a death metalba sem a punkba, egyénibb és hangulatosabb annál. Lassabb számok is vannak köztük melyekből hiányoznak a gyors gitárriffek bár itt a hiány nem azt jelenti kellenének is bele, egyszerűen csak mások. Külön kiemelném viszont a Hidden Hands of a Sadist Nation albumról játszott Veritas, Aequitas-t ami nagyon jól szólt, minden hang a helyén volt és a hangosítás is magára talált. Jók voltak nagyon az akusztikus számok, nekem azok is bejöttek és ahogy láttam mindenkinek tetszett. A stagedivingről annyit hogy akell egy koncertre, főleg egy hardcore-ra és jó volt itt is látni a lányokat de azon már hangosan felnevettem mikor egy 100 kiló fölötti srác másodszori ugrásánál illedelmesen kettévált a tömeg. Nem ütötte meg magát de azt hiszem tanult belőle mert többet nem próbált meg felmászni...
Tizedik koncertje alkalmával is tökéleteset alkotott a Darkest Hour és a kísérőzenekarok jó teljesítményére is sokáig emlékezni fogunk. A Protest The Hero már most is legenda, de a Born of Osiris egymásnak felelgető gitárpárbajai és a Purified in Blood északi nyersesége is mély nyomokat hagyott a hallgatóságban. Megérte elmenni sőt az underground műfaj rajongóinak kihagyhatatlan élményt jelentett melynek emlékét sokáig őrizni fogjuk.
Azanya értékelés:
Purified in Blood:6/10
Born of Osiris: 7/10
Protest Hero: 8/10
Darkest Hour: 9/10
