A Finntrollok már a spájzban vannak.
A mai este finn népzenével kevert black metáltól volt hangos a Club202, hogy milyen sikerrel azt csak a cikkből tudhatja meg, lapozzon.
A távoli Maldív szigetekről érkezett a Nothnegal hogy megkezdje a Finttroll Tour 2010 látogatóinak üzemi hőfokra fűtését. Tavaly adták ki első stúdiólemezüket az Antinode of Realism-ot és most ennek ismertségét igyekeznek bővíteni. Népes bandáról van szó, hatan játszanak a színpadon de elnézve őket kiemelkedik közülük Marco Sneck billentyűs aki elképesztő virtuozitással kezeli hangszerét. Szinte lemossa a többieket olyan lendülettel veri a fura állásban rögzített Roland RS-5-öt. Mindennek ellenére az erő hiányzik belőlük, nem érzem azt hogy nekem most rohannom kellene és megvennem a lemezüket és egész nap azt hallgatnom. Egy próbát azért megérnek mindenképpen mert a keverőpult rossz beállításaitól kezdve egészed addig hogy éppen rossz napjuk volt ezernyi dolog miatt muzsikálhattak gyengébben.
Az észt Metsatöll következett akik saját bevallásuk szerint epic-metált játszanak de én inkább folkosabbat hallottam tőlük. Már 11 éve létezik a zenekar és termékenységét jól mutatja hogy ezen idő alatt 9 albumot jelentettek meg ebből hármat 2006-ban! A műfaj jellegzetességeinek megfelelően ők is saját anyanyelvükön énekelnek és ez ad egyfajta bájt is neki, főleg mikor százak éneklik velük együtt a „Heydehötte Yütte” refrénjét. Zenéjük táncolható és még a magyar népzenére is távolról emlékeztet így a hazai közönség soraiban még az is előfordult hogy valaki nem bírt magával és táncra perdült. A színpad jobb oldalán Lauri "Varulven" Õunapuu kezelte a rengeteg fújós, tekerős, húros hangszert és ő volt a zenekar hajtóereje is. Ugrált, táncolt, kiabált, teljesen olyan volt mint egy sámán a hosszú hajával és hatalmas arcszőrzetével. Látszott készültek is ránk, többször elhangzott a „táncolj magyar” felszólítás és ennek a vágyuknak sokan engedtek is. Jó volt hallgatni őket, vérpezsdítő a zenéjük és a hangulatra sem lehet panasz.
http://www.myspace.com/metsatoll
Görögországból érkezett a hangzatos nevű Rotting Christ és erős váltással átfordult a zenei kínálat a Black Metal felé. A mai este folyamán először éreztem hogy megfog a zene, odatették magukat és amit a színpadon műveltek az is magával ragadott. Az előző zenekarok csak fél órát játszottak ami ízelítőnek nem rossz de a Rotting Christ háromnegyed órájának végén sajnáltam először ilyen gyorsan véget ért a számukra kimért idő. Mindez persze nem véletlen, 23 éve zenélnek együtt, ezalatt 10 remek lemezt és számtalan demót adtak ki. Megérdemelten szeretik őket, hatalmas rajongótáboruk van és legutóbbi Aealo című lemezük is átütő sikert aratott. Mostanra már a nézőtér is megtelt és jó volt látni hányan csápolnak és éneklik velük a dalokat. A dobnál ülő Themis Tolis nagyon jól verte a bőröket, nekem nagyon tetszett a kimért, pontos játéka de bevallom szúrós szemekkel néztem Giorgos Bokos gitárost is hátha felfedezek benne valami kis magyar vért amit a neve alapján gondoltam. Vérontásra nem került sor de amikor végeztek többedmagammal jogosan éreztem úgy őket ujra szívesen hallgatnám így bevéstem képzeletbeli noteszomba a nevüket a „ha még egyszer jönnek ujra elmennék” rovatba.
http://www.myspace.com/rottingchristabyss
Következett egy rövid szünet mely az átszerelésekhez kell de amiért ezt külön megemlítem az az hogy átvezető zenének az ACDC -t rakták be a mókás kedvű hangtechnikusok. Hogy mennyire jó ez vagy sem azt érdemes vitatni, egy ilyen hatalmas hatású együttes zenéje után következő együttesnek is legalább ezt a szintet kéne hozni ami valljuk be eléggé reménytelen akárkik is. A Svájci Samael megpróbálta a lehetetlennek tűnő feladatot és majdnem sikerült is neki. Vorphalack fedőnevű énekesük vörös bársony szerelésben érkezett és a szőke haját hátul varkocsba fogta össze. Még érkezésük előtt telefújták a színpadot füsttel így előbukkanásuk elég váratlan volt de egy pillanatot sem hagytak ki és azonnal a húrok közé csaptak. Feszes heavy metál számokat játszottak főleg a legutolsó Above lemezükről de a régebbi slágereik közül is elhangzott pár. Masmiseim kezelte a basszusgitárt és valami elképesztő hogy mit művelt. Nemcsak pontosan játszott de felugrált a levegőbe, pörgette a gitárt és rázta a fejét, egy pillanatra sem pihent. A végén már egyfolytában azt néztem mit csinál, úgy tele volt energiával mintha megivott volna egy kád energiaitalt. Visszatérve a zenéjükre csak mikor láttam őket akkor értettem meg miért hívják a stílusukat kaotikusan öntörvényűnek. Semmilyen stílusba nem lehetett besorolni őket néha hevy metálos volt amit játszottak, máskor black majd egy kicsit industrial következett. Ahogy néztem másoknak bejött ez én egy kicsit tartózkodó voltam, úgy éreztem magam mintha egy hatalmas gépet látnék ami erőlködik de sehogy nem kapja el a gépszíjat, nem tud egy hullámhosszra kerülni velem.
Az est legnagyobb neve, a turné névadója következett a finn Finntroll akik az elmúlt évek alatt egyre magasabbra tették a zenei szintet jelző lécet. Legújabb albumuk a Nifelvind sok olyan dalt tartalmaz mely kidolgozottságában és színvonalában elérik vagy meg is haladják az őket legendássá tevő 2001-es Jaktens Tid számait. Nem véletlen hát a telt ház és a felfokozott várakozás ami őket megelőzte. Hazai fellépéseiket ismerve a sikert borítékolni lehetett és most sem okoztak csalódást, aki eddig nem ismerte őket az most már bárhol ráismer a black metallal kevert finn népi folk dallamaira. Érdekesség még hogy dalaik szövege svéd, de mikor erről kérdezték őket indoklásnak csak annyi hangzott el hogy ez sokkal trollosabban hangzik.Ők tudják, mondhatjuk de tényleg tudják mert magával ragad a zene még ha nem is értjük vagy érdekel a szövege. Mindenesetre Mathias "Vreth" Lillmåns énekes meggyőzően hörögte őket és a zenekar többi tagja is kirobbanó erőről tett tanúságot. Több mint egy órát játszottak, az új lemez számaival nyitottak, a Blodmarsch intrójára jöttek be majd utána feszes ritmusú Solsagan jött a könnyen énekelhető refrénjével. Természetesen nincs Finntroll koncert Trollhammaren nélkül, ez most sem maradhatott el. Rendkívül jó hangulat uralkodott végig, egy hullámhosszon voltak a közönséggel akik rázták a fejüket, csápoltak és persze hatalmas tapssal köszöntek meg minden egyes elhangzott dalt. Bár igyekeztek mindent füstbe burkolni de szerencsére azért láttuk is őket még ha ezt súlyosbították egy pont szembe világító reflektorral is. Kaptunk egy ráadás számot is de mint minden jónak ennek is hamar végeszakadt.
http://www.myspace.com/officialfinntroll
Változó stílusú zenékkel fellépő előzenekarokkal és egy változatlanul erős Finntroll-al találkozhattunk a nevüket viselő turnén. Az este meglepetése a Rotting Christ már ha azt nem számoljuk hogy a Finntroll kirobbanó formában mutatta meg miért ők a legjobbak a messzi észak black metál és népzenei mixelői.
Azannya értékelés:
Nothnegal: 2/10
Metsatöll: 4/10
Rotting Christ: 7/10
Samael: 5/10
Finntroll: 8/10
