Májusban már járt nálunk a Sabaton és azóta szűk hat hónap telt csak el így roppant kíváncsi voltam vajon hányan kíváncsiak ujra rájuk a régi-új Club 202-ben. Arra gondoltam ha a Metallica vagy a Depeche Mode jönne félévente ők biztosan telt házasok lennének mindig de ugyebár nem ugyanaz a súlycsoport. Minden kételkedésem ellenére teltházas koncert volt és még az állam is koppant a padlón meglepetésemben.

A svéd Steelwing lépett először szinpadra de mivel be vagyok oltva előzenekarok ellen ezért csak felhúztam a szemöldököm és a számhoz emeltem a sörömet...hogy tíz másodperc mulva alig bírjam lenyelni a meglepetéstől. Az énekes Riley a legszebb '80-as évekbeli hagyományoknak megfelelő német metálzenét énekelte, az erre a korszakra jellemző magas hangfekvésben de olyan erővel és lelkesedéssel hogy megállt bennem az ütő. Nem is voltam ezzel egyedül, egy pillanatra földbegyökerezett mindenki pedig már ekkor is elég sokan voltunk. Első demójukat tavaly adták csak ki melyet idén követett egy 9 számos lemez melyet az osztrák Napalm Records adott ki. Egy pillanatra azért itt megállnék és átkot szórnék annak a hangtechnikusnak a fejére aki ezt a borzalmat elkövette. Koncerten kihangosítva (ráadásul előzenekarként, ami mindig lényegesen gyengébb beállításokat jelent mint a főzenekarnál!) is sokkal jobban szólt mint a lemez, ami azért szégyen a stúdióra nézve. Persze nem élvezhetetlen, félre ne értsétek csak aki élőben is hallotta az már másként viszonyul hozzá.

Visszatérve a szinpadi teljesítményükhöz az egyszerűen tökéletes volt. A második szám után már azt éreztem ha önállóan jönnének akkor is képesek lennének több száz főt elcsábítani a koncertjükre. Kedvencem a Medley volt az új albumról bár a háromnegyed óra alatt szinte minden számukat eljátszották így nem maradt hiányérzetem. A 3 gitár, a pörgős dob és az ének együtt nagyon jól kiegészítette egymást, a számok élvezetesek voltak tele ötletekkel és érződött nagyon sokat dolgoztak vele míg tökéletesre csiszolták. Metalkoncert volt a legnagyobb elődök nyomában és ha sikerül megtartaniuk a lendületet és még egyszer eljutnak hozzánk mindenképpen ajánlom őket.

http://www.myspace.com/steelwing

Következett a skót Alestorm ami ismét formabontó volt abban az értelemben hogy a leggagyibb lakodalmas szintetizátor dallamokat vegyítette power metalos elemekkel. Christopher Bowes aki az énekért felelt másodsorban egy hatalmas szintetizátort (hozzáértőbbek kedvéért a pontos neve: keytar) lóbált a nyakában és azt nyomkodva állította elő a pár hangból álló ámde ritmusos dallamokat. Ehhez természetesen hozzájárult az egyet balra-egyet jobbra tánc is és ennyiből már sejthető nem túl bonyolult a lelkiviláguk. Namost ez vagy hatalmas bukás vagy óriási siker és mint már sejthető itt a második esete forgott fenn. Én még ennyi szöges kabátos lógóhajú rockert nem láttam egy kupacban akik örömtől könnyezve énekelték egymás vállán hogy „háj-háj-hóóóó, háj-háj-hééééé”. Tény nem lehetett nekik ellenállni, én is könnyesre nevettem magam a fent említett zord című Wolves of The Sea refrénjein. Talán leginkább saját műfajuk paródiájaként foghatók fel melyet olyan mosollyal és jókedvűen adtak elő hogy nem lehetett a hatásuk alól kivonni magunkat.

Az este második meglepetését kaptuk meg tőlük és mivel ők a második előzenekar voltak eddig telitalálat volt minden ami a színpadon történt.

http://www.myspace.com/alestorm

Végre megérkezett a Sabaton akikről ugyebár tudjuk hogy híres történelmi csatákat énekelnek meg imigyen állítva emléket nekik. A másik amit tudni kell róluk hogy szeretnek hozzánk eljárni, az itteni közönség a szivébe zárta őket és eddig minden koncertjük telt házas volt. Mint ahogy most is, több mint ezer ember zsúfolódott össze a kezdésre.

Mi más is lehetett volna a bevonuló nóta mint a Europe: Final Countdown és Joakim Broden énekes szó szerint berobbant a színpadra. Nagyon jó volt a világítás, gyönyörűen szólt a koncert és valami elképesztő erővel adták elő a számokat. Sok változás nem volt a számokat illetően, a Metalfesten is a Coat of Arms nevű idei lemezük anyagából dolgoztak de ez mit sem von le az előadásból. Egy új szám felkerült a setlistre mivel pár napja látogatták meg az Auswitzi haláltábort és ennek mementójaként írtak egy lassab balladát. Szép dal nem vitás de az erősségük a gyorsabb számokban rejlett, a Coat of Arms, a Midway vagy a Final Solution egyértelműen vitték a bulit, ezekre lehet örjöngeni meg kiabálni. Rengetegen fel is másztak a színpadra és a vége felé Joakim a csinosabb lányoktól csókokat is kapott. Persze a biztonsági őrök mindekit letaszigáltak de ez senkinek nem vette el a kedvét. Volt önök kérték is, lehetett számokat kérni tőlük de sajnos csak azok közül amik a setlistre fel voltak írva de hogy mi volt a papíron azt nem árulták el. Jó hangulatú őrjöngős buli volt de ennek minden negatív hozománya nélkül és a koncert végén megigérték a 2011-es Metalefesten is itt lesznek. Az elmult 10 év alatt az európai metálzene egyik húzózenekarává nőtték ki magukat és külön szerencse hogy ennyire szeretnek magyarországra jönni.

Várjuk, sőt elvárjuk hogy jövőre ismét jöjjenek és előre borítékolhato hogy akkor is telt ház lesz.

http://www.myspace.com/sabaton

Három együttes adott koncertet a Club 202-ben de egyediségük, zenei világuk és színpadi jelenlétük miatt akár külön-külön mint főzenekar is megtölthetnék azt. Az év vége meglepetéskoncertje volt, két erős kezdéssel és egy még erősebb befejezésel.

Azannya értékelés:

Steelwing: 9/10

Alestorm: 8/10

Sabaton: 10/10

Steelwing fotók: azannya.blog.hu/2010/11/16/steelwing_fotok