Gyuláról érkezett az Over Promises akik magukra vállalták azt a feladatot hogy a teremben lézengő mintegy 20 embernek megmutatják mit tudnak. Az énekes Kovács Kokó Róbert hangja kellemesen simogatta a fülemet persze mindezt a death-és metalcore hagyományainak megfelelően értem. Első lemezükre gyúrnak, tesztelik a közönséget mit szól az újabb számaikhoz. Itt a minta elég szűk volt, a lelkesedés hiánya miatt de mivel számomra hazai bandaként szimpatikusnak tüntek így legkésőbb jövő év elején megnézem mit tudnak felmutatni.
http://www.myspace.com/overpromises
Következett az angliából érkezett Black Swan akik még annyira friss csapatnak számítanak hogy alig töltötték be az 1 éves jubileumukat. Az énekesi tisztet betöltő Keith Caffrey többször is magyarul beszélt bár erős kiejtéssel és nem csak a „szokásos” köszönjük és „sziasztok” hangzott el tőle hanem a zenekar nevét is myagarul mondta. A tömeg itt már sokkal több volt mint az előző zenekarnál, lehettünk vagy harmincan is. A zenéjükről annyit mondanék hogy az előző deathcore-hoz képest lassabb volt, sok elnyújtott énekkel és hosszabb gitárszólókkal. Legjobb a színpadon a vörös hajú gitáros volt aki meglepően jó szólókat adott elő, kicsit ki is lógott a szinvonalból természetesen pozitív irányban. Magukat az alternatív/metál/rock kategóriába sorolják, én azt mondom hagyni kellene még kiforrani merre mozdulnak el. Rosszak nem voltak de jók sem, olyan majdmeglátjuk-mi-lesz-belőle -féle a stílusuk, ez ami most van még kevés a boldogsághoz.
Utószóként annyit hogy többször is elmondták ők nem angolok hanem írek.
http://www.myspace.com/blackswanmusix
Harmadikak jött a francia Lies aki ugyanaz pepitában mint a Black Swan. Rosszul sikerült névválasztás ( ha rákeresünk több tucatnyi hasonlót találunk) ami alapján nehéz rájuk lelni, tévedésekkel teli stílusválasztás (a saját zenéjüket emónak is bekategorizálják ami ha előre szeretnénk infót kapni róluk furán veszi ki magát) és kiforratlan hagzás. Mindez együtt a sok igyekezet ellenére sem hozta meg a sikert számukra. Zenéjük inkább lassú, űrbéli elektronikus hangzásokkal megszórva, inkább jellegtelen mint karakteres énekkel. Azt hiszem itt zárjuk is rövidre a beszámolót róluk, akik itt elmentek még egy sörért azoknak igazuk volt.
http://www.myspace.com/Liesofficiel
Jött végre az est legjobban várt zenekara a Stuck Mojo akik természetesen a Doors - L.A. Woman számának Mr. Mojo risin refrénjére vonultak be. Rengeteg vihar után (megszünés, ujjáalakulás, jobb-rosszabb lemezek) ujra ereje teljében voltak, és hogy ez mennyire egyértelmű mutatta hogy végre megtelt a terem is az eddig kint söröző népekkel. Lord Nelson énekesi tisztében mintha csak a színpadra lett volna kitalálva, hatalmas arc és mellette nagyon jó énekes is. Van egy olyan adottsága ami keveseknek és ez az ha felmegy énekelni egyből ő kerül a figyelem középpontjába. Manipulálni tudja a tömeget, átgyúrni olyanra amilyenre szeretné és ha már mindeki elolvadt a keze között a hangjával ujra meg ujra lenyűgöz. Rich Ward szétszólózta magát, Bud Fontsere pedig közben agyonütötte az összes dobot és szólt a feka rep őrült hangerővel. Az új lemezükről is játszottak egy számot de természetesen a régi slágerek sem maradtak el. Elhangzott az F.O.D. és a Not Promised is, összességében hangosításra, világításra nem volt panasz így teljes volt az élmény, tökéletes a kikapcsolódás.
http://www.myspace.com/stuckinthemojo
Azannya értékelés:
Over Promises – 5/10
Black Swan – 3/10
Lies – 2/10
Stuck Mojo – 7/10
