A közeljövő három nagy koncertet is igér, gyengébbek kedvéért: jerry Lee Lewis, Sting Lady Gaga. Nem egy súlycsoportban mozognak, Jerry például már több mint 50 éve zenél, Lady GaGa pont egy nullával kevesebb ideje azaz kereken 5 éve kezdte zenei pályafutását. Remélem mindháromra ki tudok menni mivel minden színpadon előadott zenei produkció érdekel. Lássuk időben is első fellépőnket aki október 31-én fogja (remélhetőleg) megtölteni a Sportarénát. Azt ugye senkinek nem kell mondanom én voltam a legszomorúbb amikor elmaradt a július 20-i előadása de tudomásul kell venni a Mester idén 75 éves és ebbena  korban már nem minden úgy alakul ahogy azt ő akarja.
Ettől függetlenül a popzene (vagy rockzene, avagy rockendroll bár ezen utóbbi mindennek az alapja) kiemelkedő előadója, nagy öregje és mint ilyen ikon egyszer az életben minden
zenerajongónak meg KELL néznie. Ő egy alapkő, egy pillér amin a moder zenei élet felépült így ha valaki fanyalogni kezdene hogy neki nem a stílusa annak csak párhuzamot vonhatok Ozzy fellépésével akinek ráadásul se hangja, se mozgása nem volt mégis azok sorába tartozik akik hihetetlen hangulatos koncertet tudnak adni.

Térjünk hát a lényegre, a kétkedőknek bemutatom pár számát és ezek alapján döntsék el éremes-e eljönni. Már előre szólnék azoknak akik mindenben csak a rosszat látják, igaz hogy a legdrágább jegy 25.000.-Ft de már 5.900.-ért is van ÜLŐHELY így az a kfogás amit a leggyakrabban hallok hogy nem megfizethetők a jegyárak ebben az esetben nem állja meg a helyét.

Nehéz dolog azt mondani hogy melyik a legjobb száma mert majdnem 50 évnyi zenei anyagból kellene kiválasztani azt a hármat ami szerintem legjobban jellemzi őt. Mégis megpróbálok valami rendet vágni a bőségben és megtalálni a rengeteg jó szám között azt ami számomra "A" legjobb. Elsőként mi mást is választhattam volna mint a leghíresebb számát az 1957-ben megjelent és rögtön a slágerlisták élénre jutó Whole Lotta Shakin' Goin On. A felvétel 1957-es ezért fekete-fehér de 0:33-nál érdemes figyelni zseniális
zongorajátékát, 1:37-nél pedig még a széket is kirúgja maga alól amivel egyszer úgy eltalálta basszusgitárosát hogy eltört a térde.
 

Második számnak a Great Balls of Fire-t választottam amely szintén 1957-es, szintén fekete-fehér és szintén a slágerlistákat vezette amerikában. Direkt választottam egy olyan verziót amin látszik a közönség is és az akkori tinilányok (mára nagymamák) sikoltoznak és tapsolnak a nézőtéren. Lustábbak kezdjék nézni 1:00-tól.

Harmadiknak egy 1971-es slágert a Me and Bobby McGee-t választottam amely kicsit lassabban kezdődik de megéri hallgatni mert JLL folyamatosan gyorsulva felveszi szokásos ritmusát és a szám közepén már örületes ritmusban nyomja a rockandrollt. 2:25-től érdemes hallgatni mit tud kihozni egy zongorából és nézni a kezét miközben játszik.

Azt hiszem ennyiből könnyen belátható hogy Jerry Lee Lewis csak egyfajta zenét tud játszani és stílusa az idők során sem változott de azt az egyet olyan jól nyomja hogy felforr az ember vére mikor hallgatja.