Még most sem találom a szavakat mennyire jó volt a Haggard, de meglepetést okozott a Crow7 is profi produkciójával. Volt két magyar előzenekar is, részletek alant...
Biztos van olyan aki nem volt még az Almássy Hall-ban. Az ő kedvükért elmondom hogy az intézmény a VII. kerületben található pár saroknyira a Blaha Lujza tértől. Kívülről is megette az idő vasfoga, belülről is eléggé lepukkant, viszont van frissen csapolt sör, a terem egészen jó, a világítás és hangosítás pedig első osztályú. Megszerettem, bár nem ment könnyen de ha lehet fogok még ide jönni amikor csak tudok.
Visszatérve a koncertre, a Leecher lépett fel először az 50 körüli hallgatóság örömére. Egy hónapja láttam őket az Epica előtt ( http://azannya.blog.hu/2011/04/03/epica_koncertbeszamolo ) és a véleményem azóta sem változott. Érdemes név szerint is megemlíteni őket: Stefán Kornélia-Ének, Libisch Ábel-Cselló, Nagy Ádám-Cselló, Takács Tibor-Billentyű, Tamási Dávid-Dobok. Mindannyian képzett zenészek, fiatalságuk ellenére értenek ahhoz amit csinálnak de az a bizonyos tűz még mindig hiányzik belőlük. 99% már megvan, azt az 1%-ot kellene előkeresni ahhoz hogy a nevük ne merüljön feledésbe.
Az Ideas következett akik hosszú hányattatás után talán megtalálták a végleges felállást. A Kun Anita-Ének, Schlick Attila-Basszusgitár, Preil Tibor-Gitár, Takács Tamás-Dob formáció összességében jó benyomást keltett bennem de azért őket is megszurkálom. Nemsokára jelenik meg új lemezük, az Őrizd a szíved és ennek két dalát is előadták. Szerintem, és itt most egy nagyon személyes vélemény jön, a gótikus, metal zene az a dögösségről, a mocsokról és a belevalóságról szól, persze vannak benne régies dallamok is. Na itt mindezt Kun Anita fekete harisnyás ruhája és bőrzsizmája idézte csak. Sem az ének sem a zene nem volt olyan amire érdemes lett volna figyelmet fordítani. Lehet fáradtak voltak, lehet más dolog volt a háttérben de nem hozták azt a szintet amire felkaptam volna a fejem.
Crow7. Nem hiszem sokat mondana bárkinek is a zenekar neve pedig érdemes megjegyezni. Őskövületek ők, a 80-as évek német rock sodrának visszamaradt maradványai akiket mára már belepett egyfajta pikírt zsanér. Igazi kiskocsmai banda, szőrösek, elhanyagoltak de azért a szögekkel kivert bőrnaci még mindig feszül rajtuk és megvan az a legendás német hajviseletük is ami ekkor még menő volt. Sajnos nem hozták magukkal Aladiah Leak-ot, a gyönyörű énekesnőjüket pedig ő még dobott volna a buli hangulatán de így is jó volt amit csináltak. Miközben játszottak becsuktam a szemem és az ugrott be hogy most egy árnyas kiskocsmában ülök egy korsó sörrel és hallgatom őket. Odavalók mind hangulatban mind előadásmódban, az az igazi terepük. Corbin Eved vállalta magára az énekesi tisztet, de gitározott is és a show java részét ő vitte el. A többiek sem voltak rosszak, és ha már itt tartunk megemlítem név szerint mindannyiukat: Seth Aban-gitár, Gideon Vant-basszus, Janus Mantus-dob. Egyszerű de nem primitív volt a zenéjük, tisztességes iparosmunka, a rutin és az évek gyümölcse. Díjazta is őket a közönség, és ez abból is látszott hogy amikor Corbin két pólót bedobott közéjük elég nagy harc ment értük.
Haggard. Nos nagyon nehéz helyzetben vagyok mert aki csak annyit tud róluk hogy szimfónikus metal együttes az besorolja őket a több ezernyi hasonló közé. Pedig annyi eredetiség és különlegesség kapcsolódik hozzájuk ami akár egyszeri élőben való meghallgatás után felejthetetlenné teszi a nevüket. Kezdjük azzal hogy hatalmas létszámmal állnak színpadra. A mai napon 12-en vettek részt a zene tökéletessé tételében. A „hagyományos” metal hangszereken kívül volt még brácsa, fuvola, hegedű, többféle gitár és ha ide számoljuk akkor ott volt még a gyönyörű Veronika Kramheller szoprán hangja is.
Már magában az a tény is fület melengető volt hogy minden hang élőben szólt és ez higgyétek el nekem sokkal szebb, telítettebb és halgathattóbb volt mint bármilyen sampleren vagy cd-n hozott dallam. Erre jött még rá Asis Nasseri rekedtes halálhörgése és az ahogy levezényelte a zenekart. Ezen utóbbi tűnt még számomra furcsának, itt nem különálló zenészek voltak mert mindenki önként alávetette magát Asis akaratának. Olyan volt mint egy karmester, biccentett azon zenészek felé akiknek be kellett kapcsolódniuk a hangzásba, a kezével szabályozta a hangerejüket és elég volt egy rosszalló fejcsóválás hogy valaki visszataláljon a megfelelő hangzáshoz. Úgy fogta össze őket hogy én ehhez hasonlót csak komolyzenei hangversenyen láttam.
Na és a zene, arról is illene szólnom mert fantasztikus volt. Jövőre tervezik új lemezük megjelenését, tartva a négy éves alkotói ciklust ami nagyon helyes mert biztos vagyok benne a minőség romlásához vezetne ha ennél hamarabb adnák ki. A Haggard nevéhez pedig hozzátartozik a világszínvonal amit nem éri meg kockáztatni. A 2008-as Tales of Ithiria album dalai szóltak, szinte az egész albumot leadták. Ahogy emlékszem a The Origin-al kezdtek, aztán a Tales of Ithiria jött és sorban szépen sorbamentek. Persze egy másfél órás műsorba sokkal több szám is belefér, én a 16.-nál feladtam a számolást és csak a zenére figyeltem. Asis jól nézett ki a bőrnadrágban és mind a játéka mind az éneke fantasztikus volt. Két ráadás számra is visszajöttek de aztán a szűnni nem akaró taps ellenére sajnos már többször nem így a biztonsági őrnek kellett kivezetni a tömeget amit sikerült kulturáltan megoldania.
Csak felsőfokon tudok áradozni a Haggard koncertjéről, minden együtt volt ahhoz hogy életem egyik legfantasztikusabb koncertjét halljam. Életreszóló emlék ezt biztosan mondhatom. Elő zenekaraként a Crow7 is meghatározó volt, stílusban nem illettek össze de ez nem zavarta meg az összképet, ők is kitettek magukért.
Azannya értékelés:
Leecher: 4/10
Ideas: 4/10
Crow7: 8/10
Haggard: 10/10 !
Setlist: (nem vagyok benne teljesen biztos de valószínűleg)
The Origin
Tales of Ithiria
The Observer
Per Aspera Ad Astra
De La Morte Noire
La Terra Santa
Herr Mannelig
In a Fullmoon Procession
The Sleeping Child
The Day as Heaven Wept
Origin of a Crystal Soul
The Final Victory
Heavenly Damnation
The Final Victory
Eppur Si Muove
Upon Fallen Autumn Leaves
Ráadás:
Band Members Presentation
Salvadorean National Anthem
South of Heaven
Awaking the Centuries
Haggard 2011.05.07 Almássy Hall