Gőzkiengedő hardcore tombolás, két amerikai és egy magyar zenekarral. Nincs meglepetés, azt kapjuk amit vártunk de az nagyon jólesik.
Dűrer, kisterem, aki ismeri az tudja a hazai underground eme fellegvára kicsinysége ellenére mekkora erőt jelent. Magyar együttesnek itt fellépni hatalmas megtiszteltetés, főleg ha olyan élő legendákkal játszhat együtt mint a Death Before Dishonor vagy a The Mongoloids.
Tudta ezt a Tisztán A Cél Felé csapata is és olyan színvonalas műsort adott le mely az őket eddig nem ismerők arcára is boldog mosolyt varázsolt. 15 számot adtak elő és olyan maga alá gyűrő számmal kezdtek mint a Dühös vagyok! Az eddig megjelent három lemezük legjavát válogatták össze, volt hogy elrohadtunk, máskor meg csizmával az arcunkba léptek és a végén megtudhattuk milyenek az Egri Csillagok. Apróbb mosolyt csalt a jelenlévők arcára mikor Dani a doboknál egy másik szám kíséretét kezdte el játszani de a többiek szóltak neki hogy tegye magát helyre. A hangulat jó volt és az ilyen apróságok valljuk be kevésbé jelentősek, a lényeg hogy Gulab beleüvöltse a világba hogy milyen a Rettegés Íze.
http://www.myspace.com/tisztanacelfele
A The Mongoloids ötösfogata következett, elemi erővel feltörő energiákkal. Aki ismeri a helyet az tudja nem túl nagy a színpad de amit ezek az őrültek ott műveltek az fantasztikus volt. Pörögtek, forogtak, ugráltak és az egyik szám felét úgy játszotta le a gitáros hogy a fejére volt húzva a pólója. Nem semmi mondhatná a jómagyar munkásember és tényleg megérte minden pillanat amikor láttuk őket. Ekkorra már felforrt a levegő a nézőtéren, ezt akár vehetjük szó szerint is mivel volt vagy 30 fok, cigarettafüst és izzadtság meghitt illata lengte be az egészet. Nomeg az a rettenetes tömeg akik betuszkolták ide magukat és most félmeztelenül ugrálva igyekeztek túlordítani egymást és a zenekart. A félreértések elkerülése végett ez így volt jó, és nem mint hátrányt hanem előnyt ecseteltem ily részletesen. A hardcore ezzel jár, ezért szeretjük. Visszatérve a zenekarra ők is előadták pályafutásuk összes híresebb számát, Alive&Well, Fading Away, Time Trials, Mango Stomp és nem is sorolom tovább. Jól érezték magukat és mi is, hatalmas pogózás volt a teremben és külön öröm a szívemnek hogy a refréneket rengetegen énekelték. Ismerjük, szeretjük őket és ha teljesülne egy kívánságom azt kérném ne kétévente hanem gyakrabban jöjjenek el hozzánk.
http://www.myspace.com/mongoloidsnj
Death Before Dishonor persze, persze már a szünetben is ezt kiabálták a népek. Én is vártam őket egyenesen megmondva miattuk mentem oda így felkészítettem magam arra hogy Bryan, B-Roll, Frankie és Josh hatalmas bulit csap de amit kaptam az felülmúlta minden képzeletem. Pont tíz éve zenélnek már, és ugyanennyi, azaz tíz lemezüket is adták ki (igaz ebből az első egy demo volt, kettő pedig újrakiadás) és még mindig nem fáradtak el. Bryan hatalmas arc, képes egyedül elvinni a hátán az egész bulit, igaz ő az egyetlen aki az alapítók közül még ma is a zenekar tagja. Volt pár nagyon jó beszólása, például mikor a koncert közepén megkérdezte az őrjöngő tömeget hogy nem fáradtak-e el és mikor mondtuk nem megjegyezte hogy ő viszont igen mert nem annyira fiatal mint mi. Mondjuk ez nem látszott rajta, végig ugrálta és énekelte az egész koncertet sőt hogy kicsit előre is szaladjak kaptunk még pár előre nem betervezett ráadás számot is. Legutolsó albumuk a Better Way To Die nagyon jól sikerült, olyan pörgős számok vannak rajta amelyek élőben is jól szólnak. Ilyen például a Peace And Quiet, Remember vagy a Boys in Blue. A legjobb rész az volt mikor felhívta a közönséget a színpadra és egyszerre olyan sokan lettünk hogy ők még zenélni is alig tudtak. Tetőfokára hágott a buli és amikor kinyújtotta a mikrofont hogy a refrént beleénekeljük úgy kellett harcolnia érte hogy visszakapja. Ennek ellenére ne gondolja senki hogy mindez csak az őrjöngésről szól, jó ellenpélda erre az a vasággyal 40 kilós vörös hajú lány akit nemcsak tombolni engedtek hanem még vigyáztak is rá a többek baja ne essen. Hiába a pogó azért ez is ésszel megy, félnie csak annak kell aki a balhé miatt jön el. Szerencsére ilyen nem akadt ma sem így leizzadva, kifáradva de feltöltődve mentünk haza a koncert végén.
A bolgár Last Hope is szerepelt még régebben a plakátokon de ők sajnos nem tudtak eljönni, talán majd máskor találkozunk velük.
Minden jó ha jó a vége és a Death Before Dishonor-ra egy rossz szót nem, lehet mondani. Lehet elfogultsággal vádolni de szerintem az idei év egyik legjobb hardcore koncertjét adták a méltán híres Dűrer Kert kistermében. Csattanós válasz ez arra hogy nem kell több ezer ember ahhoz hogy egy buli jó legyen, ha jó a hangulat és a közönség akkor felejthetetlen lesz az előadás.
Setlist:
Born From Misery
Boys in Blue
Count Me In
Remember
Never Again
Peace And Quiet
Fuck It All
Our Glory Days
Curl Up And Die
6.6.6. (Friends Family Forever)
Azannya értékelés:
Tisztán a Cél Felé 6/10
The Mongoloids 8/10
Death Before Dishonor 10/10 !
