12 évvel azután hogy a Kisstadionban Chuck Berry és Little Richard társaságában már koncertet adott nálunk ujra eljött hozzánk a Rockandroll vitathatatlanul legnagyobb élő előadója Jerry Lee Lewis azaz a Killer. Eme becenevére most nem szolgált rá de nézzük ezt el neki mert mások 75 évesen örülnek ha járni tudnak ő ezzel szemben még zongorázik és énekel is mégpedig olyan színvonalon ahogy senki más.
Sokan készültek a koncertre mely egyszer betegsége miatt el is maradt de most szerencsére semmi sem jött közbe. Felnyalt hajú makkos cipős rockabillys figuráktól kezdve piros pöttyös szoknyás lányokon át egészen a bőrszerkós rockerekig mindenki kíváncsi volt rá. Életkorban is megfigyelhető volt ugyanez, 20 éves fiatalok, 30-40-es generáció de még nagypapák is érkeztek unokájuk kezét fogva. Valamiért azonban mégsem telt meg a Soprtaréna de ahogy körbenéztem olyan 7-8000 ember azért csak kijött. Az előadás ültetett volt de a szervezők szerencsére gondoltak azokra is akik táncolni szerettek volna, nekik a keverőpult mögött biztosítottak egy hatalmas táncparkettet. Sokan már eleve le sem ültek és itt várták kezdődjön a koncert.
Előzenekarként a már szintén befutott és szintén nem fiatal de ereje teljében lévő Linda Gail Lewis és a Some Like It Ho lépett fel akiről tudni kell hogy a név egyezés nem véletlen, ő Jerry huga. Arcra és mozgásra is erősen hasonlított de akinek még ennyiből sem esett le annak többször is bemutatta azt a klasszikus Jerry Lee Lewis trükköt mikor a sarkával zongorázik. Bár színpadi jelenlétben, előadásmódban és lendületben nem éri utol bátyját de mindezt lelkesedéssel pótolva igen színvonalas produkciót sikerült felmutatnia. Természetesen a közönség táncolt is már a harmadik számtől így az a negyvenöt perc (plusz ráadás) amíg zenéltek kellemesen telt.
A szünet kicsit hosszúra nyúlt és a közönség már kezdet türelmetlen lenni de ekkor elérkezett a remény pillanata. Bár a Mester még nem lépett színpadra de zenekarának pár tagja akik egyébként Memphis Beats néven külön is jegyezve vannak tovább melegítette a hangulatot. Életkorukat nézve igaznak tűnik a mondás hogy jó zenésznek (és bornak) idő kell mert mindannyian 60 felett voltak így nem volt meglepetés hogy előadásukban milyen jól szólt például a Woolly Bully.
Ekkor lépett színpadra Jerry Lee Lewis bár a lépés kcisit túlzásnak tűnik, inkább topogott. Életkorát tekintve ezt zokon mégsem vehetjük tőle és bárkinek bármilyen ellenérzése volt az abban a pillanatban elpárolgott amikor elkezdett zongorázni. Hihetetlen és elképesztő volt hogy ez a hajlott hátú 75 éves öregember honnét veszi azt a tüzet amivel így tud játszani. A hangulat egy pillanat alatt felforrt, tapsoltak és táncoltak már az első számtól. Ez tetszett neki is, többször is elmosolyodott zenélés közben bár a többi trükkjét nem mutatta fel így akik lángoló zongorára vagy állva zenélésre számítottak azok ezt ma nem kapták meg. Énekben már jobban meglátszott a kora, a lassabb blues számok kitartott hangjai már erősen remegtek és mivel ezekre kevésbé lehetett táncolni a közönségnek sem jöttek annyira be.
Csattanós cáfolatként az utolsó két szám szolgált, a Whole Lotta Shakin Going On a régi időket megidéző erővel szólt és zárásként a koncertre a koronát a Great Balls of Fire tette fel. Egyetlen negatívumként a rövidségét tudnám felhozni, mindössze negyvenöt percig volt a színpadon. Betudható ez a korának is de betegsége és műtéje után szerintem a maximumot nyújtotta bár én még órákig elhallgattam volna.
A Rockandroll egyik utolsó legendája Jerry Lee Lewis koncertje a Sportrarénában minden idők egyik legjobb bár sajnos nem a leghosszabb koncertje volt. 2010-ben látni és hallani őt felért egy főnyereménnyel és aki most kihagyta az valószínűleg már soha többé nem találkozhat vele.
u.i.: képek délután lesznek egy külön posztban
