Még leírni is sokkolóan hat. hogy a Scorpions 46 éves. azaz 1965.-ben alapította Rudolf Schenker aki azóta is a szólógitárosi posztot tölti be a zenekarban. Ezen idő alatt több. mint 100 millió lemezt adtak el. és számtalan jobbnál jobb slágerrel örvendeztették meg a rajongókat.
A budapesti koncert szomorú apropóját az adta. hogy a turné után elbúcsúznak tőlünk, megszűnik a zenekar. A jó viszont az. hogy most utoljára még láthatjuk őket. és ezt a tényt rajtam kívül még 13000 hazai rajongó is ünnepelte. Telt ház volt, még a terem legfelső, plafon alatti ülésein is kuporogtak a csillogó szemű egyen-fekete. Scorpions pólós koncertlátogatók. Rengetegen voltak a zenekar nevét viselő ruhadarabba öltözve, minden lemezük fotóját össze lehetett számolni egy tíz perces folyosón álldogálás után. A merch pult is alig győzte a kiszolgálást, látszott hogy sokan spóroltak egy utolsó relikviára. Ismét meglepődtem: én bő negyvenes életkorra lőttem be az átlagot, de a harmincasok sőt húsz évesek is rengetegen voltak. Nincs mit tenni, el kell ismerni, hogy a Wind Of Change minden generáció számára élvezhető sláger lett, ki Európa újra egyesítését, ki „csak” egy jó számot hall ki belőle.
Előzenekarként egy magyar bandát választottak, akik az első pár szám után elég csalódottak voltak, mert nemigen mozdultak rá az emberek. Pedig jobbnál jobb feldolgozásokat játszottak, csak erősen kiérződött belőle hogy az a bizonyos lendület nincs meg bennük. Volt egy saját számuk is, amit meghallgatunk, majd a szórványos taps jelezte siker után gyorsan levonultak.
Kicsit késett a Scorpions, de ez az idő arra tökéletes volt hogy a nézőtéren hergeljék magukat a népek, volt füttykoncert, taps, ütemes kántálás. Abban a pillanatban mikor elütötte a képzeletbeli óra a fél kilencet elsötétült a terem és a hátsó kivetítőkön a Sting in The Tail ritmusaira megjelentek a régi koncerteket idéző filmjei. Az első pillanatok megdöbbentő benyomásai azok voltak, hogy őrületes tempót diktálnak, mintha most is 20 évesek lennének. Klaus Meine a fekete bőrkabátban és a védjegyévé vált bőr baseball sapkában szinte kirobbant a színpadra, a hangja pedig semmit nem vesztett az évek során. Rudolf Schenker, Matthias Jabs és Paweł Mąciwoda a három gitáros fel és alá szaladt, hol együtt hol külön-külön zenéltek, ugráltak és hergelték a közönséget.
A színpad közepe mélyen benyúlt a nézők közé, amit jól kihasználtak, és így az elöl állók testközelből nézhették őket. Minden arra volt felépítve, hogy a nézők jól érezzék magukat, nekünk játszottak, minket szolgáltak ki és ezt régen éreztem ennyire profin megvalósítva. A számok már nem voltak ennyire a kedvem szerint, én egy kicsit kevesebb lassú számot raktam volna bele, és több gyorsabbat, de egyrészt nem én raktam össze a setlistet, másrészt ami kellett úgyis benne volt, harmadrészt pedig a tagok átlagéletkora 50 felett van és ilyenkor már vannak olyan határok, amiket nem lehet átlépni. Nem szokványos még az sem, hogy a közönség a Send Me an Angel refrénjét a szám befejezése után addíg énekelte míg Klaus Meine levezényelt egy ráadást belőle, majd ugyanezt még egyszer előadták az újabb ráadás miatt.
Mindez nem volt benne a műsorban, ezt a zenészeken is látni lehetett akik már mentek volna tovább de nem lehetett. Két szóló is volt, a Kottak Attack alatt James Kottak ütötte a bőröket olyan lendülettel amit csak dicsérni tudok. Bő tíz perc volt mely közben ötméteres magasságba emelkedett és a háttérben a régi lemezeik borítóját vetítették. Másodiknak a Six String Sting amit Matthias Jabs adott elő gitáron olyan tökéletesen, hogy ha becsuktam volna a szemem, úgy érezném magam, mint otthon a hifi előtt. Az azért az igazsághoz hozzátartozik hogy Klaus Meine hangja a Big City Nights majd az ezt követő Still Loving You, Wind Of Change, Rock You Like A Hurricane négyes alatt már nem volt az igazi, kicsit fáradtabbnak tűnt mint a koncert kezdetén. Ettől függetlenül bőven hozta a 2009-es SYMA csarnokbeli koncert színvonalát és élményét.
A végén jegyzem csak meg hogy 2010-es Sting in the Tail albumuk olyan jól sikerült, hogy Németországban a slágerlista 2. helyéig jutott el, platinalemez lett több, mint 200.000 eladott példánnyal! Mindez tavaly történt, ebben a világban, amikor mindenki mindent ingyen tölt le, és csak a legritkább esetben vesznek CD-t, tehát hihetetlen sikernek számít.
Ismét egy olyan zenekar búcsúzik, mely dalaival képes volt meghódítani a slágerlisták élét és egy szerencsés véletlen folytán a 90-es évek legendájává váltak. Hatalmas rajongói táborral a hátuk mögött, egy elképesztően jól sikerült lemezzel, és töretlen lendülettel, de a csúcson fejezik be pályafutásukat.
Azannya értékelés:
Scorpions 8/10
Setlist:
Sting In The Tail
Make It Real
Bad Boys Running Wild
The Zoo
Coast To Coast
Loving You Sunday Morning
The Best Is Yet To Come
Akusztikus:
Send Me An Angel
Holiday
Raised on Rock
Tease Me Please Me
Dynamite
Kottak Attack
Blackout
Six String Sting
Big City Nights
Ráadás:
Still Loving You
Wind Of Change
Rock You Like A Hurricane
